Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

Indokok: Az t. tétel alatt kiutalt összegek az 1881 : LX. tcz. 119. §. és a 189. §. alatti pontja alapján voltak első helyen sorolandók. A többlet R. A. részére volt kifizetendő, mert a csődleltár tanúsága szerint az elárverelt ingók a leltározás alkalmával mint olyan ingóságok leltároztattak, melyek R. A.-nak kézi zálogképen adattak át és minthogy az árverésen befolyt vételár az elárverezett tárgyakat helyettesíti, tekintve, hogy az utóbbiak R. A. jogszerű birtokában voltak, az ingókat helyettesítő vételárt is R. A. birtokába bocsátani kellett, stb. (1885 deczember 18. 95341. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság végzése a csődtömeggondnok részére, 11 frtra vonatkozó, felfolyamodással meg nem támadott részében érintetlenül hagyatván, egyebekben megváltoztattatik; R. A. hitelező a vételár fenmaradó részének kiadása iránt előterjesztett kérelmével elutasittatik, stb. Mert a váltóbirtokosnak a váltótörvény 106. §-a értelmében jogában áll ugyan magát azon tárgyakból, melyekre magánúton zálogjogot nyert, váltói uton kielégíteni és habár a váltóhitelező az őt adósának csődtömege ellen is megillető ezen zálogjogát kereset indítása és adósának előzetes elmarasztása nélkül is érvényesítheti : mind a mellett folyamodó R. A. azon kérelmének, hogy a csődtömeghez leltározott zálogtárgyakat, illetve azok árverési vételárát a közadós ellen fenálló 178 frt 47 kr. váltókövetelése, valamint a kézi zálogul szolgált áruk kiváltásáért fizetett 67 frt 45 kr. fejében megtarthassa, helyt adni nem lehetett; mert a váltótörvény 106. §-án alapuló zálogjog állólag természeténél fogva csak az ingó zálogjoggal biztosított követelés erejéig érvényesíthető, már pedig nevezett váltóhitelező azt, hogy a kérdéses zálogtárgyak alatt mellékelt váltóban foglalt 178 frt 47 kr. követelés fedezéséül lett átadatva, a tömeggondnok tagadásával szemben bebizonyítani meg sem kísérelte, ezenkívül azt sem igazolta, hogy az elárverezett áruk kiváltásáért 67 frt 45 krt fizetett; mert más részről, a mennyiben folyamadó a kérdéses zálogtárgyakra megtartási jogot kiván gyakorolni, ezen jogot a váltótörvény 109. §-ához képest kereset utján lenne köteles érvényesíteni, stb. (1886 márcz 3. 21787. sz. a.)