Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

másként bebizonyul, hogy bár a be nem jegyzett kereskedő azon személyt, ki az ő nevében az ügyletet kötötte, czégvezetöi jogosultsággal felruházta, a megbízó harmadik személylyel szemben azzal, hogy czége vagy czégvezetöje bejegyezve nem volt, joghatályával nem védekezhetik (kereskedelmi törvény 16. §.) ; mert a bejegyzés, illetve a régi czég átvezetésének elmulasztását alperes védelmül annál kevésbbé érvényesítheti, mivel a kereskedelmi törvény 554. §-ának azon intézkedése, mely szerint az eddigi bevezetések hatályukat vesztik, nem terjed ki a kereskedő által czégvezetöjének adott jogosítványra, hanem csak a czégjegyzékben foglalt bevezetésekre, magát a frevszetós alapját képező jogosítványt ezen törvény §. rendelkezése nem érinti; és mert azt, hogy felperes a kereset alapját képező váltóügylet kötésekor tudta, miszerint N. Lipót czégvezetöi jogosultsága más módon megszüntetve lett, alperes be nem bizonyította. A váltó értékének meg nem kapására alapított kifogást, valamint az ez irányban indítványozott bizonyítási eljárást az elsöbiróság a váltótörvény 92. §-a alapján helyesen mellőzte, stb. (1886 márcz. 8. 1052. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete az abban felhozott és jelesen a kereskedelmi törvény 555. §-ára alapított okokból helybenhagyatik ; mert alperes nem is állítván azt, hogy a ker. törv. életbe léptetése után N. Lipótnak a régi czégjegyzékbe bevezetett czégvezetöi jogosítványát visszavonta volna, a kir. itélő tábla helyesen értelmezte ama szakaszt olyképen, hogy habár alperes maga czégét az uj czégjegyzékbe be nem jegyeztette, N. Lipót czégvezetöi jogosítványa a visszavonás elmulasztása folytán érvényben maradt és a ker. törv. 38. §-ában körülirt hatáskörrel bír, mely értelmezés helyességét igazolja az idézett törvényszakasz szövege keletkezésének története is. A keresk. törvényjavaslat tárgyalására egybehívott értekezletnek jegyzőkönyvéből kitűnik ugyanis, hogy az értekezlet az átmeneti intézkedések tárgyalásakor, jelesen ?z 1874. évi deczember 14-i ülésen nem fogadván el az eredeti javaslatot, mely szerint a czégvezetöi felhatalmazás megszűnt volna, ha az üzlet tulajdonosa (főnök) azt kifejezetten meg nem ujitja, azon határozatot hozta, hogy a keresk. törvény, hatályba lépte előtt czégvezetésre felhatalmazott továbbra a kereskedelmi törv.