Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

288 védekezése, hogy mivel az áru biztosítás nélkül (ohne Assecuranz, szállíttatott, az egész hajórakományt képező áru mennyiségeért és minőségéért alperes társulat nem szavatol; mert ha való lenne is, hogy alperes társulat ily kikötéseket felekkel szemben tehet, a fuvarozó ily kikötés daczára a ker. törv. 398. §-a értelmében felelős azon kárért, mely az áruban az ő gondatlansága folytán állott be. Továbbá alperes azt, hogy az általa kötött fuvarozási ügyleteknél a cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulatnak üzletszabályai nyernek alkalmazást, nem bizonyitotta, mert a zyl. alatti üzletszabály nem pótolja a győri gőzhajózási társaságnak üzletszabályait, már pedig ezekben kellene lenni hivatkozásnak a dunagőzhajózási társulat üzletszabályzatára és mert alperes által felhívott és kihallgatott tanuk ezen vitás körülményt szintén nem bizonyították, ennélfogva a 30 7. alatt mellékelt szabályzat 66. §-a ezen per eldöntésére befolyással nem bir. Mindazonáltal felperest az áru megsérüléséből származhatott kár iránti követelésével elutasítani kellett, mert az F. alattival is bizonyított azon körülmény valóságát, hogy a fuvarozás tárgyát képező áru a «Fonciére» pesti biztosító intézetnél biztosítva volt, beismerte ; mert továbbá az sem kétséges, hogy az árunak megérkezése után, midőn a sérülést észrevette, ezen körülményt a biztosító intézetnél bejelentette, és az F. alatti kötvény alapján az árut fuvarozás közben ért megsérülés folytán a biztosító intézettől kártalanítását követelte, a perben tett nyilatkozatokkal és S. Sándornak vallomásával pedig bizonyítva van, hogy a hajórakomány, mint nevezett biztosító társulat kiküldötte S. Sámuel által ((felperes közbenjötte mellett» megszemléltetett; mert végre az, hogy felperes az árut fuvarozás közben ért megsérülésből származott kárára nézve a biztosító intézettel 500 frtban kiegyezett, és hogy ezen összeg «kártérítés" czimén felperesnek kiutalványoztatott, a 287. alatti valódiságára nézve kétségbe nem vont okirattal van bizonyítva. A kiegyezés tényét felperes maga sem tagadja, csupán azt vitatja, hogy a kiegyezés folytán kiutalt összeg mint régi üzleti összeköttetésben álló félnek «költségapasztás» fejében adatott, ezen állítás azonban alperes tagadásával szemben mivel sem bizonyittatott, a 287. alatti okirat tartalma pedig annak valószínűségét kizárja. Felperes azon jogcselekményeinek, hogy az alperes által