Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)
2ÖI IIO. Ha az ügyvéd annak daczára, hogy valamely per vitelére meghatalmazása nincsen, tárgyaláson magát helyettesitteti, ezen ténykedése által az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét megsértette, és súlyosító körülmény az, hogy cselekménye által a zugirászat gyakorlására alkalmat adott. (1886. évi decz. 31. 636. sz. a.) A m. kir. Curta: J. Péter kamaraügyész panasza folytán — — ó - becsei ügyvéd ellen a temesvári ügyvédi kamara által elintézett fegyelmi ügyben következő ítéletet hozott: Az első fokú fegyelmi bíróság felmentő Ítéletének felebbezett része megváltoztatik, — — ügyvéd az 1874: XXXIV. törvényczikk 68. §-ának bj pontja alá eső fegyelmi vétségben vétkesnek kimondatik, és ezért a 70. §. 2. pontja alapján száz forint birságra Ítéltetik, ugyanazon Ítéletnek azon nem felebbezett része, mely szerint az ügyvédi kamarának a tagsági dijak iránti igénye fentartatott, érintetlenül hagyatik. Indokok: — -- ügyvédnek ellenjegyzésével 1876. évi okt. 31-én 2911. szám a. H.-né szül. V. Tekla nevében V. György ellen felhívási káreset nyújtatott be a józseffalvi királyi járásbíróságnál és az erre kitűzött tárgyaláson a nevezett ügyvéd helyetteseként E. L. ügyvédjelölt jelent meg, ezen per felebbezés következtében a budapesti királyi ítélő táblához másodbirósági intézkedés végett felterjesztetvén, innen az ügyiratok, minthogy azok közül egyebek között a — — ügyvédi meghatalmazása is hiányzott, kiegészítés végett az első bírósághoz visszaküldettek, s ennek folytán a királyi járásbiró — — ügyvédet felhívta meghatalmazásának benyújtására, a nevezett ügyvéd azonban erre azt jelentette, hogy a kereseten látható ellenjegyzés nem tőle ered, és hogy az hamisítva van, és ezen állítását az okirathamisitás kiderítése végett indított bűnvádi, valamint az ennek megszüntetése után a nevezett ügyvéd ellen indított fegyelmi eljárás folyamán is fentartotta, minthogy azonban —• — a bűnvádi vizsgálat folyamán 1882. november 30-án tett vallomásában beismerte,