Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

220 tartotta gyufáját a gyúlékony terményhez, hogy az lobot vessen s miután egyszerű észszel is beláthatta, hogy a felélesztett láng a közel épületekre is átharapózik, kérdésen kivül szándoka tettének minden következményeire is kiterjedett s miután az, hogy a gyujtogatási szándék alapját minemű lélektani indok képezi, nem változtat a szándék lényegén, legfelebb enyhítő körülményül szolgálhat, — vádlott a Btk. 422. §-ának második pontja alapján, a gyújtogatás bűntettében lett volna bűnösnek kimondandó, a mely §. alapján helyesen is volt vádlott vád alá helyezve ; miután azonban az első bíróság, — ámbár a végtárgyalás a tényálladékon nem változtatott, még is eltérve vádhatározatától a Kbtk. 141. §-át alkalmazta s hozott Ítélete ellen felebbezés nem történt, sőt a kir. ügyész is eltérve vádinditványától, azon téves felfogásból indulván ki, hogy a cselekmény a Btk. 418. §-ába ütközik s azon téves alapon, hogy vádlott megbüntetését a panaszosok nem kívánják, felmentést indítványozott, holott még azon esetben is, ha a 418. §. lett volna alkalmazható, B. Gergely a napló 2. sz. a. vallomásában határozottan kérte vádlott ellen a törvényes eljárást, a 418. §., sőt átalában a büntető törvénynek a magánvádlók jogát megállapító rendelkezéseiből pedig nem lehet azt kivonni, hogy a kártalanított sérelmesnek a kártalanítás esetében magánvádlói joga elenyészett volna, hogy a magánvádló a végtárgyaláson nem jelent meg, az nem az o hibája s így vádja el sem enyészett, mert a sértett félnek kimaradására okul a kir. ügyésznek napló 11. sz. a. indítványa szolgál, melyben a kir. ügyész a vád alá helyezést egész helyesen a Btk. 422. §-ára állapítván, a kártalanított sérelmeseknek a végtárgyalásra idéztetését mellőztetni indítványozta, holott ha a kir. ügyész szándékában a 418. §. alkalmazása is lebegett, a magánvádlót épen magánvádlói jogának elvesztése mellett kellett volna a végtárgyalásra megidéztetni. Nem volt tehát a vád elejtve és ez alapon a kir. ügyész nem indítványozhatta volna a felmentést; miután azonban a hozott Ítéletek ellen felebbezés nem történt, vádlottnak az ügyész által kívánt felmentésére nézve pedig semmi indok sem forog fen, s miután végül a hivatalból való további eljárásra ez esetben a kir. Curia által elfogadott gyakorlat támpontot nem nyújt: a másodbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni.