Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

198 nevezte. Mert a kir. itélö táblának azon érvelése, hogy a kérdéses esetnél a Btk. 266. §-a alkalmazandó, egészen téves felfogás. Az ellenfél a kihallgatásnál jelen sem volt akkor; a becsületsértő kifejezés nem a tárgyalás folyamán, hanem vádlott kihallgatásának megkezdése előtt tétetett és igy az idézett szakaszra nem alapitható a becsületsértő szavak büntetlensége. Miután tehát a gyalázó kifejezés részben vádlott beismerése, részben a hivatalos jegyzőkönyv és tanú által is bizonyítva van, vádlottat a becsületsértésben bűnösnek kimondani kellett. A vád másik tárgyát főleg azon beadvány képezi, melyet vádlott G. Tamás nevében a m. kir. belügyminisztériumhoz 30588. szám alatt benyújtott s melyben nevezett panaszos szolgabírót azzal vádolja, hogy ez ellenséges indulatból hivatalos hatalmával visszaélve, G. Tamás katona-köteles fiának felmentésére nézve előnyös B. alatti bizonyítványt kicsempészte, a helyett hamis bizonyítványt csatolt. Ezen vádját akkor is fentartotta, midőn az illetékes hatóság előtt alaptalannak bizonyult, az ez elleni felebbezésében is ismételte a vádakat, a bűnügyi vizsgálat során is azokat mint saját meggyőződésén alapulókat fenállónak nyilvánította. A kir. ítélő tábla, a mennyiben indokolásából kivehető, vádlottat azért mentette fel ezen vád terhe alól, mert kezdetleg a vizsgálat hivatalból indíttatván meg, ez későbben visszavonatott, és habár L. Gyula panaszos a vádakat mint magánvádló fentartotta is, mégis mivel F. Sándor a panaszolt kifejezéseket az ügyiratokban használta, a Btk. 266. §-a alapján bűnvádi eljárás alá nem vonható és mivel G. Tamás is támogatta vádlott azon védekezését, hogy annak megbízása folytán tette a feljelentést és adta be a felebbezést. Tekintve azonban, hogy L. Gyula már 1880. évben mint panaszos és magánvádló kihallgattatott s midőn a hivatalból való üldözés visszavonatott, a kir. ügyészség a vádat a magánvádló érdekében azonnal, később pedig panaszos L. Gyula is panaszát a nélkül, hogy elévülés állott volna be, 1881. szept. 12-én a vizsgáló biró előtt minden pontokra nézve fentartotta; tekintve, hogy vádlott F. Sándor előnyére a kir. tábla által felhozott azon érvelés, hogy a beadványokban használt kifejezések nem képeznek büntetendő cselekményt, egyáltalán el nem fogadható, mert a