Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

199 Btk. idézett 266. §. épen nem ad jogot arra, hogy védenczének örve alatt rágalmazást, illetve hamis vádaskodást elkövethessen; tekintve, hogy az egész vizsgálat folyamából kiderül, hogy vádlott F. Sándor panaszos irányában ellenséges indulattal viseltetve, G. Tamás nevében és ennek megbízásából tette ugyan a bűnvádi feljelentést, de miután ez utóbbi magasabb műveltséget nélkülöző egyén, ellenben vádlottnak mint ügyvédnek az általa felhozott állitások és használt kifejezések horderejét tudni kellett, mégis az általa szerkesztett s a belügyminisztériumhoz benyújtott 30538. szám alatti beadványban L. Gyula szolgabírót arról vádolja: «hogy mások gazságait takargatja, hamis jegyzökönyveket vesz fel, G. György B. alatti bizonyítványát az iratok mellől kilopta, helyette egy hamis és hátrányos bizonyítványt csempészett be, hamis hivatalos jelentéseket vett fel» s mindezen vádakat akkor is fentartotta és ismételte, midőn ezen vádak teljes alaptalansága a fegyelmi vizsgálat által kiderittetett; de fentartotta és e vádaknak saját meggyőződésén való alaposságát akkor is, midőn hamis vád miatt ellene a bűnügyi vizsgálat elrendeltetett. Habár a fenebbiek szerint a bizonyítékok arra mutatvák, hogy vádlott F. Sándor a hivatali hatalommal való visszaélés, okiratcsempészet és okirathamisitás miatt a belügyminisztériumnál, tehát a legfelsőbb hatóságnál emelte a Büntettet képező vádat és pedig a fentebbiek szerint tudva hamisan fen is tartotta ; mindazonáltal, minthogy a kir. táblai vádhatározat által a hamis vád miatti eljárás megszüntettetett és e helyett rágalmazás miatt helyeztetett vád alá; miután a kifejtettek szerint vádlott F. Sándor által a legfőbb hatóságnál feljelentett és közhivatali pályán működő tisztviselő ellen legsúlyosabb vádakat tartalmazó bűncselekmény a Btk. életbe léptetése előtt is szabadságvesztés büntetésével sújtatott és ily határozottan hamis tartalmú vád csak fegyelmi uton megtorlandó büntetendő cselekményt soha nem képezett, a másodfokú bíróság ítéletét e részben is megváltoztatni és vádlottat a rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál a Btk. 2. §. és a fenállott gyakorlatnak megfelelöleg a rágalmazás vétsége miatt fogházbüntetés, a becsületsértés végett pedig pénzbüntetés alkalmaztatott.