Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

J95 volna helye, ha e miatt egy különálló büntetendő cselekményt minősített s vádlottat határozottan kijelölve elitélte volna, az Ítélet rendelkező részében azonban ez teljesen mellőzve van s e teljesen indokolt mellőzésnek az indokolásból való kihagyását annál inkább is maga után kellett volna vonni, minthogy az az elitélés tárgyát képezett rágalmazásnak kiegészítő részét nem alkotja s az e tekintetben emelt vádat annak következtében, hogy az az 1884 január 8. 3980. sz. a. hozott vádhatározat által nem érintette, a határozat pedig e miatt felebbezéssel meg nem támadtatott, hallgatag teljesen elejtettnek kellett tekinteni. A második vádfeljelentésre a vizsgálat akkor indíttatott meg, a mikor a közigazgatási bizottság határozata jogerőre nem emelkedett, a belügyministernek 1880 szept. 25. 42976. szám a. kelt leiratával a közigazgatási bizottság határozatának a bűnvádi eljárás folyamatba tételére vonatkozó része pedig feloldatván, vagyis büntetőjogi értelemben megváltoztattatván, Fejérmegye alispánjának 1881. február i-én 616. szám alatt kelt vád visszavonása következtében a hivatalból indított bűnvádi eljárás megszűnt eljárási alappal bírónak lenni. Ez alapot L. Gyula az 1880 XXXVII. törvényczikk 30. §-ában meghatározott határidőben vizsgáló biró előtt 1882. évi február 25-én jegyzőkönyvbe adott nyilatkozatával pótolta olykép, hogy a Fejérmegye alispánjához az 1879. évi 3962. és 1880. évi 4044., —továbbá a belügyminister 1879. évi 30538. szám alatt benyújtott iratokat jelölte ki olyanok gyanánt, mint a melyek ellene hamis vádat és rágalmazást tartalmaznak s ezek miatt mint magánvádló kérte a bűnvádi eljárás folytatását. E határozott kijelölés daczára a kir. törvényszék az elitélés indokolására a terhelő adatok közt csoportositotta a vádlottnak a büntető ügy folyamán a kir. törvényszékhez 1880. évi 2984. és 1883. évi 3693. sz. a. beadott kérvényeit, holott az azokban foglaltak miatt magánvád nem emeltetett s ha emeltetett volna is, minthogy azok az ellene L. Gyula fellépésére indított s folytatott ügyben használtattak, a Büntető-törvénykönyv 266. §-ában foglalt rendelkezéshez képest bűnvádi eljárást maguk után nem vonhattak. A mi pedig a magánvádló által megjelölt beadványok tartalmát illeti, ezek iránt a felelősséget a megbízó G. Tamás egész 13*