Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

Gy. D. Istvánt, hogy jön már Sz. K. András, — mire Gy. D. István ugyancsak R. András tanú vallomása szerint csizmaszárából egy kést véve ki, a következő fenyegető szavak mellett: «hadd jöjjön az anyja Istenét, nem félek én töle!» R. András ezeket hallva, mivel Sz. K. Andrással jó viszonyban állott, azt figyelmeztetendő, felkelt az asztaltól, s az ott levőknek köszönve, a korcsmából kifelé indult és Sz. K. Andrással ép a korcsma ajtaia előtt találkozva, ezt figyelmeztette, hogy vigyázzon, mert a korcsmában levő Gy. D. István és T. F. András meg akarják verni. Ezen figyelmeztetés után R. András eltávozott, Sz. K. András pedig bement a korcsmába, hol köszönve, Gy. D. Istvánnal kezet fogott s az általa kinált pálinkát elfogadva, abból ivott. Kis idő múlva eltávozott a korcsmából, de nem sokára oda visszatért s újra köszönt a korcsmában levőknek, hogy: «servustok fiuk!-); majd újra kiment s rövid idő múlva ismét visszatért s a korcsmából való eltávozást s oda visszajövetelt még egyszer ismételve, midőn negyed izben oda visszajött s a bent levőknek újra servust köszönt, leginkább Gy. D. Istvánhoz intézve szavait, azt kérdezte : «talán haragusztok is rám, fiuk?» mire Gy. D. István válaszolólag azt mondta: «miért haragudnánk mi rád, de te talán haragszol reám azért, hogy egyszer a lóra fel nem vettelek, — pedig hidd el — mondja tovább Gy. D. István, — ne segítsen az Isten innen kimenni, ha hallottam, hogy kiáltottál utánam !» Ezen beszéd után Sz. K. András a korcsmából újra kiment, de kis idő múlva oda atyjával tért vissza s ettől pén/t kért, azonban atyja ezt megtagadta s a helyett l/A liter pálinkát hozatva, azzal a jelenlevőket kínálgatta s egyidejűleg dicsérte fiát, «hogy csak az a derék legény a faluban, olyan nincs több!» E közben történt, hogy Gy. D. István gazdája beszólt a korcsmába és öt hazamenetelre szólította fel, minek folytán Gy. D. István, T. F. András és K. János felállottak az asztaltól s kifelé indultak a korcsmából. Legelői ment K. János, s ez már ki is lépett az ajtón, utána ment ifj. Gy. D. István s midőn ez az ajtóhoz ért, Sz. K. András hozzálépett s vele közvetlen az ajtó mellett kezet fogott, miközben Gy. D. István háttal állt az ajtó felé s e pillanatban Sz. K. András ezen szavak mellett: «a tót Istenedet!» egy kést rántva elő, azzal Gy. D. Istvánt oly