Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

85 nem mutatta, nem csak sógorsági viszonyánál, de azért is, mert C) alatti vallomásából kitűnik, hogy alperestől egy házvételre pénzt kapott, mint aggályos figyelembe nem vétethetvén, nem képez alperes pótesküje által kiegészíthető részbizonyitékot. A póteskünek tehát hely adható nem volt. De nem lehetett alperesnek a főesküt sem megítélni, mert felperes viszonválaszában tagadván, hogy örökhagyó az érintett pénzösszegből őt illető fele részét még életében alperesnek ajándékozta, csak azon világos fentartással kínálta meg alperest a főesküvel, ha a bizonyítási kötelezettség őt terhelné; minthogy azonban azt, hogy a jelzett összeg már örökhagyó életében alperes tulajdonába ment át, a per során, ugy nemkülönben B) alatti önvallomásában is ő állította azzal, hogy azt neki férje még életében ajándékozta: a bizonyítási kötelezettség alperest terhelvén, a csak feltételesen megajánlott főeskü alperesnőnek megítélhető nem volt. A mi végre a végrendeletre tett hivatkozást illeti, figyelmen kivül volt hagyandó azért, mert törvény értelmében az örökhagyó arra, hogy minden vagyonát végrendeletében felsorolja, kötelezve nincs ; s abból, hogy a fel nem sorolt vagyonokhoz a törvényes örökösök igényt ne tarthassanak s az ily vagyon azt illesse, ki annak minden igazolható jogczim nélkül tettleges birtokában van, egyáltalában nem következik, jelen esetben annál kevésbbé, mert alperes kérelmére kihallgatott két tanú vallomásából kitetszik, hogy végrendelkező száj- és arczbeli rákbetegség miatt beszélni képes nem lévén, jelekkel csak azt hagyta helyben, mit K. Gyula egyik tanú fülébe sugdosott és a községi jegyzőnek, mint 3-ik már elhalt végrendeleti tanúnak tollba mondott; ily helyzetben pedig azt, hogy a takarékpénztári betét örökhagyó által a végrendeletből szándékosan hagyatott volna ki, állítani nem lehet. Mindezeknél fogva, tekintettel arra, hogy a megejtett osztály nem zárja ki, miszerint tudva nem levő vagyon kiadása per uton szorgalmazható ne legyen, tekintettel továbbá arra, hogy alperes nem tagadja, de az a hagyatéki iratokból is kitetszik, miszerint felperes örökhagyó P. Sándor egyedüli leszármazó örököse s hogy a kereseti összeg, miután ahoz hasonló, sőt azt meghaladó részt alperes közszerzemény czimén magának megtartott, felperest illeti; alperest ezen tőkeösszeg... fizetésére kötelezni kellett.