Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

«4 mellékletből s az e részben kihallgatott tanuk vallomásából is kitetszik, hogy az ö és elhalt férje P. Sándor nevére a zentai takarékpénztárban 1881. évi decz. 31-én közösen 18151 frt volt elhelyezve; beismeri továbbá, a mint azt sógora M. András is a bünperböl Cj alatt ide csatolt és nem kifogásolt vallomásában előadja, hogy ezen összeget 1882. évi január 2-án alperes megbízásából felvette s ebből ugyanaz nap 18000 frtot ismét a zentai takarékpénztárba alperes javára P. Borbála néven betette, azon évi márczius 28-án pedig a betett tőkét s e napig járó kamatjait 18157 frtban felvette és alperesnek kézbesítette, ő pedig abból M. András sógorának 17000 frtot elhelyezés végett átadván, ez CJ alatti vallomása szerint a mondott összeget a nagykikindai takarékpénztárba betevén, azt azon évi april vagy május hóban onnét is kivette és alperesnőnek újból átadta; és beismeri BJ a. általa nem kifogásolt önvallomásában azt is, hogy ez összegből 12000 frtot sógorára bizott, ki azt egy asztalfiók fenekébe oly módon rejté el, hogy az a bűnvádi bíróság rendeletére az FJ a. jegyzőkönyv szerint csak véső segélyével volt kivehető. Ezen beismerésekkel szemben azonban, minthogy a jelzett takarékpénztári betét fele P. Sándort illette, — állítja, hogy a mennyiben az már férje életében az ő tulajdonába ment át, ahoz felperesnek mi joga sincs és pedig mint azt BJ alatti önvallomásában előadja azért, mert közszerzemény czimén a fele különben is őt illeti, a másik felét pedig férje még 1881. évben neki ajándékozta és e részben hivatkozik a 2. 7. alatti végrendeletre, melyben férje ez összegről említést nem tett, és arra, hogy felperes a végrendelet értelmében vele megosztozván, többé semmi keresni valója nincs. Azonban alperes azon állítását, hogy a kereseti összeg férje által neki ajándékoztatott, a per során nem igazolta ; mert igaz ugyan, hogy M. András Cj alatti vallomásában azt mondja, hogy őt 1881. évi június hóban P. Sándor Budapestről levélben az iránt kereste meg, hogy a lakásán levő 2 takarékpénztári könyvecskét, melyek szerint 18000 frt felében az ő, felében pedig P. Borbála nevére volt elhelyezve, egy takarékpénztári könyvecskére és pedig P. Borbála neve alatt irassa át: ezen tanú vallomása azonban, eltekintve attól, hogy a levelet fel