Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

13 XXVII. tcz. 32. §-a 2. pontjában megállapított értelmezés ezen esetben teljesen ki van zárva; a kereseti váltó lejárati ideje 1885 évi febr. hó 3i-ére van megjelölve, ezen nap pedig számitásunk szerint nem létezvén, a lejárat a váltóügyletnek megfelelő határozottság hiányában szenved, és mert a váltó érvénye a meghatározott formákhoz van kötve, lételét, érvényességét és jelentőségét csakis formájának köszönheti, ezen lejárat a váltótörvénynek megfelelőnek nem tekinthető. Hiányozván tehát a kereseti okiraton az idézett tcz. 3. §-a 4. pontjában meghatározott lényeges kellék, és igy ezen okiratból váltójogi kötelezettség a 6. §. értelmében nem származván, eltekintve az alperesi többi váltókifogásoktól, melyek különben felperessel, mint harmadikkal szemben érvénytelenek, mert a forgatmány szinleges voltát bizonyítani meg sem kisértette, ezen indokból a kifogásoknak helyt adni s a sommás végzést hatályon kivül helyezni kellett, stb. (1885 jul. 14. 4857. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. tábla : Az első birósági Ítélet megváltoztatásával a sommás végzés hatálya érvényesnek kimondatik s köteles alperes a kereseti 200 forint tőkét.... és felperesnek megfizetni, stb. Mert ami azon alperesi kifogást illeti, hogy miután a váltó lejárati napja febr. hó 31-ére, tehát egy nem is létező napra van kitűzve, ennélfogva a váltó egyik lényeges kelléke, t. i. a fizetés idejének pontos meghatározása hiányoznék ; ezen kifogásnak azért nem volt hely adható, mert ily esetben a v. t. 32. §-a 2. pontja utótételében kifejezett szabványnak a fenforgó esetre alkalmazható analógiájánál fogva fizetési határidőnek u. a. hónap t. i. februárnak utolsó napja tekintendő. A mi alperesnek azon további kifogását illeti, a mely a váltó keletkezésének indokára és körülményeire, további felperes váltóbirtokosi minőségének szinlegességére van alapítva, azt a v. t. 92. §-ának szabványára való tekintettel azért nem lehetett figyelembe venni, mert nem magából a váltójogból ered, és mert nem közvetlenül a felperes váltóbirtokossal szemben fenálló jogviszonyból, hanem olyan megállapodásokból van származtatva, melyek alperes saját állítása szerint is közte és a váltókibocsátó 5. Ignácz közt jöttek létre.