Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

kimondván azonban egyúttal azt is, hogy az illető törvénynek külföldön érvényessége igazolandó, s hogy a mennyiben a felek ezen utasításnak meg nem felelnek, a peres jogügylet megbirálásánál a lex fori, vagyis a magyar törvény fog alkalmaztatni. És ezen utasításnak felek meg nem felelvén, a per érdeme megbirálásánál a magyar törvények alkalmazandók. A per érdemére nézve a kérdéses képnek a kereset levélben kitett árban eladását alperes beismerte. Beismerte továbbá az A. alatti számla és nyugta s a B. alatti képtári sorozati jegyzék tartalma valódiságát. Már pedig ez okiratok szerint A. Colométól származó eredeti (originál) festmény adatik el s annak valódiságáért (Aechtheit) alperes kezeskedett, mint ez az E. és F. alatti levelek, de alperes perbeli beismerése szerint is valónak bizonyult. Ezek pedig az adásvevési jogügyletnél a festmény tekintetében oly lényeges kellékek voltak, melyek nélkül az ügylet jogilag létesültnek nem tekinthető. A keresk. törv. 34.8. §-a szerint, mely a keresk. törv. annak 258. és 264. §-ai értelméhez képest alperes kereskedői minőségére az ügylet természetére tekintettel a per megbirálására alkalmazandó, ily esetekben vevő az ügylettőli elállásra jogosított. És nem tesz különbséget az sem, hogy a festmény hiányai tudomásra jöttének idejétől a per folyamatba tétele napjáig a 349. §-ban megszabott 6 hónapi elévülési időszak többszörösen is elteilett, nem pedig azért, mivel a festmény lényeges kellékeire nézve alperes ravasz fondorlattal felperest tévedésbe ejtette. Ugyanis a festmény C. A. nevének kezdőbetűivel A. C. láttatott el, állíttatott, hogy a festmény K. gróf képtárából származik s ez a B. alatti képtári sorozati jegyzéken is feltüntettetett; állíttatott, hogy K. gróf a képet elárusitás végett bizományba adta, s hogy az utolsó ár megtudása czéljából alperes táviratilag K. grófhoz fordul, mindezek részben a bűnügyi iratok, részben a C. és G. alatti okiratok, részben alperes itteni beismerése szerint valótlannak bizonyultak. A kép eláiusitásánál tehát nem csupán egyszerű megtévesztés, hanem valóságos csalás forog fen. Már pedig csalás esetében az eladó az elévülés kedvezményére a k. t. 350. §-a szerint nem hivatkozhatik, miért is a jog-