Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

ménynyel, hogy a gúzsban hagyott Z. Miklósnétól S. Pál egyidejűleg távozott, épen azt igazolja, hogy S. Pál a vallatást a M. István utasítása szerint kezdte és végezte. Ezeknek alapján M. Istvánt mint tettest kellett elitélni, a büntetést pedig a szerint kellett kiszabni, hogy ö volt a cselekmény intézője, stb. (1885 szept. 7. 22808. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági ítélet részben megváltoztattatik, S. Pál I. r. vádlottnak szabadságvesztési büntetése iV2 évre felemeltetik, M. István a terhére rótt vád és törvényes bűncselekménynek terhe alól felmentetik. Egyéb részeiben, stb. Indokok: S. Pál I. r. vádlott beismerésével és a tanuk e részbeni előadásával beigazoltatott, hogy ö Z. Mihálynét, egy különben gyenge testalkatú nőt, oly czélból, hogy tőle vallomást csikarjon ki, gúzsba kötötte és fél óráig vastag nádpálczával verte és kínozta ; mindezt pedig megyei rendőri közegi minőségében követte el: ugyanazért eme cselekménye helyesen vonatott a btk. 477. §-ának rendelkezése alá ; tekintve azonban, hogy az ilynemű törvényszegésre az imént idézett törvényben öt évig terjedhető börtön van megállapítva ; oly túlnyomó enyhítő körülmények pedig, melyek a most említett büntetési tételnek majd nem legalsóbb fokán alkalmazását támogathatnék, nem forognak fen : ennélfogva vádlott büntetését, elkövetett cselekményéhez mérve megfelelően kellett megállapítani. M. István II. r. vádlottra nézve be van bizonyítva, hogy ő valamint J. János kisbíró, S. Pál fenjelzett cselekményének elkövetésekor jelen voltak ugyan, de miután M. József törvénybiró a végtárgyaláskor kihallgattatva azon vallomást tette, hogy M. István vádlott előtte meglopatását panaszolta, és annak folytán ő rendelte Z. Miklósné gyanúsítottnál a házkutatást s hagyta meg J. János kisbirónak nevezett nő esetleges bekisértetését és letartóztatását; miután továbbá Sz. Bertalan azon időben járási szolgabíró a végtárgyaláskor tett előadásával beismerte, hogy M. István történt meglopatását nála feljelentette és ennek folytán S. Pál csendlegényt a szolgabíró utasította, hogy M. József törvénybirónál jelentkezzék: e szerint azon körülmény, hogy M. István II. r. vádlott jóllehet akkoriban községi esküdt az elkövetett visszaélés-