Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

94 bűnösnek nyilvánittatik s ezért egy havi fogházbüntetésre Ítéltetik, stb. Indokok : A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint M. István községi esküdtnek 5 frt készpénze veszvén el, ennek jogtalan eltulajdonításával az elveszés napján (1881. jul. 11-én) házánál megfordult Z. Miklósnét gyanúsította, minélfogva ugyanaz nap Sz. István föesküdt, M. József törvénybiró rendeletéből gyanúsítottnak lakásán motozás tartatván, minthogy az eredményre nem vezetett, Z. Miklósné a község lakására kisértetett fel és ott bezáratott. Ez alkalommal a M. István által Sz. Bertalan járási szolgabirótól az előnyomozat keresztülvitele czéljából kikért csendlegény S. Pál már este 10 óra tájban a kisbíró szobájába átkísért Z. Miklósnét M. István jelenlétében és beleegyezésével vallatni kezdte s minthogy az az 5 frt ellopását beismerni nem akarta, a nevezettet gúzsba köttette s talpait ütlegelve, újból mintegy l/2 óra hosszáig vallatta. Midőn aztán M. Istvánnal együtt eltávoztak a község háza helyiségéből, a gúzsba kötött visszamaradt panaszosnö kötelékeinek feloldását J. István és János kisbirák eszközölték. Z. Miklósné panaszos saját előadása szerint az igy szenvedett sérelmek folytán 12 heti fekvő betegséget és egészséghábo ritást szenvedett: azonban a panaszos testi sérelmeiről a történt bántalmazás után kiállított orvosi látlelet 5—6 napi gyógyulást igénylő könnyű testi sértést állapit meg, míg az ugyanazon évi szeptember 5-én felvett orvosi látlelet a panaszosnál kifejlődésben levő vizkórtüneteket a bántalmazásokkal véli összeköttetésbe hozhatóknak. Ezek ellenében a törvényszéki orvosnak a végtárgyalás során kivett felülvéleménye constatálja, hogy a panaszosnál észlelt heveny-vizkór valószínűleg malária vagy más egyéb ok folytán fejlődhetett, de a guzskötés s azzal kapcsolatosan szenvedett sérelmezésekkel ezek könnyű mivolta és minőségénél fogva összeköttetésbe nem hozhatók. S. Pál vádlott nem veszi tagadásba panaszos ellen beismerő vallomás kicsakarása czéljából a physicai kényszer-eszközöknek fenn előadott módon való alkalmazását, azonban a vizsgálat során M. István városi esküdt II. r. vádlottra, majd a végtárgyalás alkalmával Sz. Bertalan járási szolgabiróra hivatkozott, mint a