Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

bizonyít alperesek ellen R. Emília s F. Anna egybehangzó vallomása, mely szerint 1S83. évben Terézia-nap körül V. Mátyás I. r. alperes személyesen megjelent O. Mária felperesnél, várakozást kért s tartozását mult évi Mindszentek vagy Katalin-napra megfizetni igérte. A mennyiben S. Ferencz ügyvéd, ki alpereseknek megbizottjuk volt, a 250 írtról alpereseknek el nem számolt volna, keresetüket S. Ferencz örökösei ellen érvényesíthetik ; bebizonvitva lévén, hogy felperes alpereseknek 250 frt kölcsönt adott, annak lefizetésére I. r. alperes a kötvényen kívül magát szóbelileg is kötelezte, alperesek a kereset értelmében marasztalandók voltak. (1884 szept. 11. 5207. sz. a.) A kir. tábla : Az első bíróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alpereseknek tagadásával szemben a kihallgatott R. Pál tanúnak egyedül álló s a kötelezvény kiállításakor jelen nem volt felperesnek pótesküje által ki nem egészíthető vallomása által azon ténykörülmény, hogy az A. alatti adóslevél az irni és olvasni nem tudó alpereseknek megmagyaráztatok volna, bizonyítottnak nem volt vehető s ezért az említett okiratnak tartalma s a kölcsönnek leszámítolása az 1868: LTV. tcz. 167., 168. §-ai értelmében felperes által lett volna bizonyítandó. Felperes azonban ezen ténvkörülménvt nem bizonyította, mert saját maga azt adja elő, hogy a kölcsönt S. Ferencz ügyvéd közvetítette és hogy a kölcsöntőkét tőle nem alperesek, de nevezett ügyvéd vette fel, s az előbb emiitett R. Pál tanú pedig azt vallotta, hogy S. Ferencz a kölcsöntőkéből alperesek ellen állítólag fentálló saját követelését levonván s az annak megfelelő összeget visszatartván, alperesek ebbe beleegyezni nem akartak s a 250 frtból még fenmaradó összeget fel nem vették, hanem az is S. Ferencz kezénél maradt. Ezen részben felperes beismerése, részben az általa felhívott tanú által bizonyított tényállás mellett felperes és alperesek között a kölcsönszerződés létrejöttnek nem volt tekinthető s felperes keresetével el volt utasítandó. A R. Emília s J. Anna tanuk által bizonyított azon körülmény, hogy alperesek felperestől az adóslevél beperesitésének elhalasztását kérték s ugyanakkor fizetést ígértek, az elörebocsátott körülmények mellett alperesek elmarasztalására alapul annyival kevésbbé vehető, mert a nevezett