Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

239 teti, hogy vádlott vizsgálati fogsága alatt elmezavarral járó szeszmérgezésben (delírium tremens) szenvedett s valószínűség szerint feltehetőnek nyilvánítja azt, hogy a tett elkövetésekor vádlott elmetehetsége meg volt zavarodva s e miatt szabad elhatározási képességének nem volt teljes birtokában. Ezen legfelsőbb szakértői közeg véleményét oly megfigyelésre alapítja, mely vádlottnak a tett elkövetése után több mint négy hó multával létezett lelki állapotát észlelte, vádlott megfigyelése alatt legelőbb 1883 július 12-én szól oly álomkáprázatokról, dúvadak, bőszült állatokról, melyekből szeszmérgezési elmezavart szoktak következtetni s feltűnik az, hogy bár az állított delírium tremens az ő rémlátásaival csak július 12-én vette kezdetét, a megfigyelő orvos épen e napon szüntette meg a megfigyelést, holott az elmekórtani tapasztalatok szerint ezen elmezavar rohamai 3 és 8 napig szoktak tartani. Kérdésesnek tűnik fel az is, vajon négy hó után jelentkezett lelki állapotból lehet-e határozottabb következtetést vonni a tett elkövetésekori állapotra, mikor azon időből hasonló álomkáprázatokat vádlott általában nem is állit, holott világosan emlékezik, hogy gyermekkorában s máskor is voltak hasonló bajai. Még azon kérdés is felmerül szemben a szakértői véleményekkel, miután vádlott megfigyelésekor azt állítja, hogy a bor élvezetéhez szokatlan, ha vajon egy részegeskedésbe el nem merült egyén általában szenvedhet-e idült szeszmérgezésben ? Mindez irányban azonban a további vizsgálat fölöslegesnek mutatkozik azért, mert a létező bizonyítékokon lényeges változtatást már nem tenne s a cselekmény mindezek nélkül is világos bizonyítékokból elbírálható ; mert a beismerések és tanubizonyitékok alapján megállapítható a szándékos emberölés és gyújtogatás büntette, sőt a beszámításra nézve is nevezetes adalékokat szolgáltatnak; a szakértők pedig nem állítják azt, hogy vádlott teljesleg beszámithatlan lett volna, az ez irányban nyilatkozó tébolydai igazgatóság és orvoskari tanács csak mint valószínűt és feltehetőt állítják föl, hogy vádlott elmezavarban volt s az orvoskari tanács vádlottnak elhatározási képességét nem tagadja meg teljesen, csak azt állítja, hogy annak nem volt teljes birtokában ; ebben tehát a részleges elhatározási