Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

i8 latok egyenértékét képezi, ugyanazért és miután az ingatlan most már harmadik személy tulajdonát képezi, sem a szerződést érvényteleníteni, sem felperes a kikötött, habár a szerződésben tett felvételi elismerés által elengedett 2200 frtnyi, sem a 6. 7. alatti szerződésben nyugtatványozott vételár megfizetésére nem kötelezhető, miért is az alperesi viszonkereset illetőleg az elsőbiróság ítélete e részben ... ez indokokból helybenhagyatik. (1884.. évi szept. 3. 19539. sz. a.) Kir. Curia: A mennyiben az elsőfokú tszéknek felperest keresetével, alperest viszonkeresetével elutasító . . . ítéletét a másodbiróság helybenhagyta, ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. Ellenben a mennyiben a másodbiróság alperest z2oo frt tökének és az után 1882 ápril 19-től járó 6 °/0 kamatoknak megfizetésében elmarasztalta, Ítélete megváltoztattatik s e részben az elsöbiróságnak ítélete hagyatik helyben. Mert felperes keresetét arra alapította, hogy a keresetlevelében említett 4 rendbeli takarékpénztári betétkönyvecske csak őrizetül volt néhai nagybátyjánál G. Sebestyénnél letéve, hogy a könyvecskékben foglalt összegek öt tulajdoni jogczimmel illetik, hogy ehez képest alperes jogtalanul vette fel és tartja vissza azon összegeket. A mennyiben a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét, mely szerint felperesnek a takarékpénztári betétkönyvecskékre való tulajdonjoga meg nem állapíttatott, helybenhagyta, ítéletét indokaiból helybenhagyni kellett. Ebből folyólag felperest a másodbiróság által részére megítélt 220Ű frt és kamatai iránti követelésével is elutasítani . . . kellett, nurt a keresetlevélben felvett jogalap, a takarékpénztári könyvecskékre való tulajdonjog elesvén, más jogalapon a kereset a pts. 68. §-a szerint elbírálható nem volt. Nem marasztalhatta el tehát a kir. tábla alperest a keresetlevélben 3. és 4. helyen felhozott takarékpénztári könyvecskékben foglalt 2200 frt erejéig azon alapon, mivel a 6. sz. a. adásvevési szerződésben felperes által felvettnek állított vételárt nem felperes, hanem G. Sebestyén vette fel és pedig annál kevésbbé, mert sem a tanukul kihallgatott vevő felek, sem T. Endre ügyvéd, a ki a 6. 7. a. szerződést az irni nem tudó vevő felek helyett aláirta, nem bizonyítják azt, hogy a szerződés tartalmával ellenkezőleg a vételárt nem felperes vette