Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

IS a lajos-mizsei és félbene-pusztai 76. sz. telekjeg'yzőkönyvben 164., 159., 160., 161., 162. és 163. r. sz. a. bevezetett és az ő tulajdonát képezett, Cz. Péter és nejének C. szerint 4255 frtért eladott ingatlan vételárából származtak, melyet G. Sebestyén vett magához, mely összegek tehát G. Sebestyénnek jogszerű tulajdonát nem képezhették. Felperesnek ezen állítása azonban megczáfolva van a 6. sz. alatti közokirattal, melynek hitelét felperesnö által kihallgattatni kért tanuk vallomása meg nem ingatja, mert igazolva van az, hogy az egész vételárt felperesnö vette fel eladóktól. A hivatkozott 6. sz. a. közjegyzői okirat ellenében felhívott tanú T. Endre ügyvéd azon vallomásával ellentétben, miszerint felperesnö a vételár lefizetése után pár napra nála megjelenvén, panaszkodott, hogy G. Sebestyén öt megcsalta, mert a vételárból csak ezer és még pár száz forintot adott neki, az alperes által 16. sz. a. csatolt s felperesnö által G. Sebestyénhez, a vételárfizetés után 5 napra intézett hálálkodó levél is azt mutatja, hogy G. Sebestyén nem hogy nem tartotta vissza a felperes által szinlettnek vitatott adásvételi szerződésből kifolyólag a vételárt, hanem még saját pénzéből is adott felperesnőnek bizonyos összeget, melyet felperesnö mint G. Sebestyén pénzét tette a takarékpénztárba. Minthogy tehát felperesnö a kereseti összeghezi tulajdoni jogczimét és azt, hogy azon összegeket G. Sebestyénnek mikor, mily módon, mily körülmények közt és mily feltételek mellett adta által ? be nem bizonyította, őt keresetével elutasítani kellett. Alperes viszonkeresetével szintén elutasítandó volt a lajosmizsei földvétel árára nézve. Mert habár az általa j. sz. a. csatolt 4882/883. t. k. sz. a. végzésből kitűnik is, hogy a kérdéses lajosmizsei és félbenei 76. sz. tjkvben 164., 159., 160., 161., 162. és 163. r. sz. a. foglalt ingatlanokat felperes G. Sebestyéntől vette meg; tekintettel arra, hogy a vételárnak felperestőli felvételét G. Sebestyén a 7. sz. szerződésben elismerte, az ujabb eladás folytán Cz. Péter és neje által fizetett vételárt alperes szerzetrend felperestől még azon esetben sem követelhetné vissza, ha a 7. sz. szerződés mint színlett, ajándékozásnak volna tekinthető ; mert a szerzet a szerzeteseknek csak hagyatékában örökösödik, a mit pedig szerzetes életében ajándékozott, az annak hagyatékához nem tartozik, stb. (1884 márcz. 18. 2210. sz. a.)