Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

298 Indokok: A bemutatóra szóló kitételt kifejezetten nem tartalmazó, azonban közforgalom tárgyát képező értékpapírok minősítésének első sorban forgalomra szánt rendeltetésük mérvadó. Ezen rendeltetésből egyfelől, másfelöl pedig a társulati alapszabályok és a főkötvény egybevetéséből kétségtelenül levonható a kereseti elsőbbségi kötvényeknek bemutatóra szóló minősége. Mert mig egyrészt a társulat, mint az elsőbbségi kötvény kiállítója ezeket maga hozta az alapszabályokkal szerves összeköttetésbe az által, hogy a kötvényekben az alapszabályokra történik hivatkozás, másrészt a főkötvény kutforrását képezi az elsőbbségi kötvényeken alapuló jogok és kötelezettségeknek s ekkép az elsőbbségi kötvényeket bemutatóra szólóknak jelző tartalmánál fogva, az elsőbbségi kötvények minősítésének is. Az elsőbbségi kötvények tehát a főkötvény világos rendelkezésénél fogva bemutatóra szóló kereskedelmi papirt képeznek s teljesen kétségtelenné teszi ebbeli minőségüket az ugyanazon kötvényen foglalt franczia szövegnek a magyarral egyaránt hitelesnek tartandó «au porteur» kifejezése. Ekkép csak azon kérdés vétethetett még eldöntés alá, minő kötelezettség származik a kiállítóra nézve a kötvényekben tett fizetési Ígéret alapján arra való tekintettel, hogy a kötvények mint bemutatóra szólók az ily papírok sajátságos jogi természeténél fogva külön elbírálás alá esnek? Alperes védekezése szerint az elsőbbségi kötvényekből felperes részére követelési jog, alperes társaság irányában pedig kötelezettség azért nem támadhat, mivel az elsőbbségi kötvények a részvénytársaság által ki nem bocsátattak, hanem annak ellenére, a nélkül, hogy a tervezett elsőbbségi kölcsönügylet létrejött volna s a nélkül, hogy érettük ellenérték adatott volna, jogellenesen lettek birtokából elvonva. Ezen védekezés nem volt alaposnak elfogadható, mert eltekintve attól, hogy alperes adatszerüleg és tüzetesen ki nem fejtette s annál kevésbbé bizonyította ebbeli előadását, hogy az állítása szerint birtokából akarata ellenére elvont papírok mi módon, hol, mikor s esetleg ki által vonattak el, de különösen fel nem hozott s nem bizonyított oly adatokat, melyek szerint felperes tudta, vagy tudnia kellett, miszerint a megszerzendő papírok a kiállító akarata ellenére jutottak