Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

292 ker. törv. első rész hatodik czimének §-ai is a részvénytársulati és szövetkezeti hivatalnokokra nézve csakis a joghasonlatosság (analógia) alapján nyerhetnek alkalmazást. A jelen per elbírálásánál nem a dolgok külső látszata, hanem csakis a ténykörülmények összefüggéséből kiderítendő igazság lehetett mérv. Erre való tekintettel a H. és /. alatt eredetiben becsatolt bizonyítványok az 5., 6., 7. alatti csatolmányokkal összehasonlítva jelentőségükből sokat veszítenek, illetőleg módosulást szenvednek. A 7. alatti valódiság és tartalom tekintetében felperes által sem kifogásolt és jogelődje által kiállítva, ellene bizonyítékot képező kérvényből nyilvánvalólag kitűnik, hogy a H. és /. alatti bizonyítványok a felperes jogelődje R. Gézának kezébe adatásukat jóval megelőző időből kelteztettek, mert az a 7. alatti kérvény szerkesztésekor 1881 szept. zo-án még nem volt a kezében, hogy azok a körülmények összefüggését tekintve tulajdonkép ugy tűnnek fel, mint egy kölcsönös végleszámolás eredménye, melyben az alperes szövetkezet fátyolt vet a múltra, nem akar oly tények fentartásába és elsorolásába bocsátkozni, melyekre ezentúl, minthogy az elbocsátott hivatalnok sem formál ellene követeléseket, szüksége nincs, s végül, hogy ezen két bizonyítványnak a legjobb esetben sem lehet nagyobb súlyt tulajdonítani, mint azon közkeletű bizonylatoknak, melyek a szolgálati viszonyok felbomlásakor az elmúlt dolgok bolygatása nélkül kiállíttatni szoktak, mely köztudomású szokás annyira erős, hogy még a cselédkönyvekbe is a volt gazda rosz bizonyítványt és súlyos jelentőségű tényeket csak akkor jegyezhet he, ha ezt az illetékesen köztük eljáró közigazgatási hatóság határozatilag kimondja. De kitűnik a 7. alattiból az is, hogy felperes jogelődjének elbocsátása tárgyában csak 1881. évi szeptember 18-án hozatott végérvényes és a kiadandó fizetési részlet kérdését is eldöntő határozat, mely csak végső befejezése volt a R. Géza ellen már az ugyanazon évi augusztus hó 28-án tartott igazgatótanácsi ülésben nyilvánult elégedetlenségnek, mely R. Géza részéről hivatalos működésének már azon évi szeptember elsejétől* " fogva végleges beszüntetését vonta maga után, daczára annak, hogy szeptember havi fizetését a felperes beismerése szerint is fölvette. Hogy az engedményező R. Géza hivatalos működésé-