Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

293 ben többször elégedetlenségre adott okot, hogy hivatalbeli feladatának teljesítésére, ha nem is teljesen alkalmatlan, de eléggé munka-erős és szakavatott nem volt, hogy magánfelektöl részint a hivatalos helyiségben, részint azon kivül az alperes szövetkezetnek szánt pénzeket vett fel s azokat a szövetkezetnek el nem számította, napokig be nem szolgáltatta, söt egyáltalában soha be nem adta: az ugy a hit alatt kivett tanúvallomásokkal, mint a perbe hivott R. Gézának többszöri nyílt beismerésével, valamint a felperesnek is hallgatag beismerésével teljesen bebizonyítva van. És hogy miként fogta fel hivatalos kötelességét a felperes jogelődje, azt legélénkebben megvilágítja a L. Sándor tanúvallomásával bizonyított, de sem felperes, sem a perbe hivott által nem is tagadott azon tény, hogy az alperes intézet pénztárának kulcsait, melyek hivatalának legfőbb jelvényei s leghívebb őrizetének, hivatalos átvétel és visszaadásának tárgyai kellett hogy legyenek, egy, az utczáról behívott magánemberrel küldte vissza az intézeti elnökhöz. Olynemü, tisztán csak akademicus megkülönböztetések, hogy hivatalos vagy nem hivatalos minőségben vette-e fel R. Géza a pénzt, az ügy elbírálásán semmit sem változtatnak, mert mit a hivatalos helyiségben vett föl, azt mindenesetre csak hivatalos minőségben vehette föl s különben is a nem hivatalos ember által keltett bizalmatlanság ugyanezen ember hivatalos működése iránt érzett bizalommal együtt meg nem fér. Mindezen bebizonyított tények csakugyan a keresk. törvény 59. §-ának első pontjába ütközők s ha ugyanezen §. 5. pontjának esete teljesen bebizonyítva nincs is, annyi bebizonyult, hogy R. Géza hivatalának betöltésére munka-erővel, munkakedvvel és szakképzettséggel nem birt. A kereskedelmi törvény ezen szakaszának intézkedései pedig joghasonlatosság utján kiterjesztendök a kereskedelmi szövetkezetek hivatalnokaira is, annál is inkább, mert föladatuk magasabb és lényegesebb lévén, a pénzeknek hűtlen vagy csak1 meggondolatlan kezelése által gyökerében támadják meg a szövetkezet hitelét, sőt fenállását is, egyetlen ily tény teljesen alkalmatlanná teszi a pénzintézet hivatalnokát s főleg a pénztárnokot állására, mert ennél több már csak oly cselekmény lehet, mely a büntető törvény szabványai alá esik. Ugyanazért R. Géza a felmondási időn belül járó