Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

II4 jegyzetet képez, a közegyetértéssel megállapított leltári terhek fen nem állásának bizonyítására nem alkalmas; és tekintve, hogy sem arra, hogy az A. Ignácz-féle 36,362 frt 26 kr. követelés csakis 10,000 frtot tenne, sem arra, hogy a takarékpénztári követelésből 40,000 frtot felperes a sajátjából törlesztett volna, bizonyíték nem állíttatott elő : ezen tagadás figyelembe vehetőnek nem találtatott s ennek folytán a hagyatéki teher a leltárilag kitüntetett 360,835 frt 84 krban annyival inkább elfogadandó volt, mert mint fentebb előadatott, felperes a leltárban felvett terheknek fen nem állását nem bizonyította, sőt a XXI. alatti szakértői véleményre vonatkozó észrevételekhez 1—4. 7. alatt mellékelt keresetekből az látszik kitűnni, hogy a hagyatéki tömeg ellenében maga felperes is 85,650 frt 52 kr. és járulékai erejéig követelést formál s igy esetleg a hagyatéki teher a leltárban felvettet meghaladja. A per adataiból tehát kétségtelen, hogy a néhai Sz. Antal után maradt vagyon értékét az azokat terhelő adósság felemészti ; ennélfogva felperes az évenként 5, illetve 3000 frt tiszta jövedelemre irányzott keresetével annyival is inkább elutasítandó volt, mert a B. alatti végrendelet 3. pontja azon intézkedésének, hogy felperes a tiszta jövedelemben alperesekkel egyformán részesül, ezen intézkedés tiszta jövedelmet feltételezvén, mindaddig, mig ilyennek létezése be nem bizonyittatik, hatálya nem lehet. Már pedig a jelen esetben felperes azt, hogy tiszta jövedelem léteznék, nem csak be nem bizonyította, sőt a fenforgó fentebb előadott körülményből következtetve, ily tiszta jövedelem létezhetése is kizárva van. Mert alpereseknek az adóssággal túlterhelt örökséget is jogukban van elfogadni, s igaz, hogy a mennyiben ezen jogukkal élni kívánnak, ebből reájuk azon kötelezettség is hárul, hogy a hagyaték terheit is viselni tartoznak ; ezen terhek közé azonban nem sorolható az, melynek létezése hagyatéki tiszta vagyon vagy érték létezésétől van feltételezve, minő az 74 rész tiszta jövedelemnek kiszolgáltatása is. Mint már az előbbeni pontban megemlittetett, alpereseknek jogukban van az adóssággal túlterhelt örökséget is elfogadni; ezen joggal azonban szoros kapcsolatban áll azon kötelezettség, hogy a hagyaték terheit is viselni tartoznak. Hagyatéki tehernek pedig nemcsak az örökhagyó után maradt adósság, hanem azon kötelezettség is tekintendő, mely