Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

H5 az örökséggel együtt akár végrendeletnél, akár törvénynél fogva az örökösre átszáll. Ebből folyólag alperesek, mint a kik az örökséget elfogadták, a végrendelet feltétlen intézkedéseit teljesíteni tartoznak, s azon körülmény, hogy a hagyaték terhe annak értékét túlhaladja, őket az örökség visszautasítására igen, de arra, hogy ugyanannak elfogadása mellett a kötelezettség teljesítését megtagadják, nem jogosítja fel. Minthogy pedig a többször emiitett B. alatti végrendelet 3. pontja értelmében alperesek világosan arra köteleztettek, hogy felperesnek a teljes háztartáshoz évenként szükséges fát, gabonát, sertést és más szükségeseket kiszolgáltassanak és azon felül egy pár lovat és egy tehenet rendelkezésére bocsássanak ; minthogy továbbá a végrendelet most idézett rendelkezésének más czélzatot tulajdonítani nem lehet, minthogy örökhagyó nejének özvegyi ellátását a törvénynek megfelelőleg minden körülményekre biztosítani akarta; minthogy végre a per adataiból kétségtelen, hogy azon tárgyakkal, melyek a végrendelet alapján felperes részére szolgáltatandók lennének, a hagyaték nem rendelkezik, de már maga a peres felek között fenálló feszült viszony is a kiszolgálmányoknak megfelelő pénzértékben leendő kiszolgáltatását eléggé indokolja, a peres felek közötti az örökösödési kérdésből kifolyó jogviszony végleges rendezéséül alperes 2 ló és egy tehénnek természetben, felperes rendelkezésére bocsájtására, esetleg ezek értékének, valamint a ház tartásához, — özvegye tartása végett — évenként szükséges tárgyak helyett évjáradék fizetésére voltak, de csakis a hagyatéki javakra vezethető végrehajtás terhe alatt kötelezendők; mert mig egyrészről alperesek, mint fentebb is előadatott, azon alapon, hogy a hagyaték túlterhelve van örökösi minőségükben felperes igényének kielégítését meg-nem tagadhatják, addig másrészről felperes sem kívánhatja jogszerűen, hogy a hagyaték ellen fenálló igénye kielégítéséhez alperesek a saját vagyonukkal járuljanak. A 2 ló és 1 tehén esetleges értéke, az előbbi 400 frt, az utóbbié 120 frtban azért állapíttatott meg, mert felperesnek e tekintetben tett felszámítása túlságos nagynak nem találtatik; de egyébként is alpereseknek a mód arra, hogy ne ezen becsárat fizessék, meg van adva, ezen felül, nem bizonyos, egyedileg meghatározott tárgyak becsértékének megállapításáról lévén szó, a szakértői becsléstől határozott eredményt várni 8*