Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

102 által neki átadott dolognak csupán őrzője, gondviselője legyen, mint a létrejött, lényege és valódisága szerint adás-vevést képező szerződés természetével ellenkezőt elfogadni nem lehet. Ha ez nem állana, akkor a kérdéses szerződéssel, szavainak világos tartalma szerint, bizonyos tárgyak eladattak és megvétettek, azok árában a vevő által az eladónak váltók átadattak és ennek következtében a megvett tárgyak a vevőnek átadattak volna, mi által a fenálló jogfogalmak szerint adás-vevési szerződés jött létre és a vevő a törvény értelmében, a megvett, az átadott és általa átvett dolgok kétségtelen tulajdonába jutott volna. De ugyanekkor és ugyanezen szerződéssel és ugyanazon megállapítások és jogi tények által valamint ugyanazon dologra vonatkozólag egyúttal letéti vagy gondozási vagy kölcsön-, vagy pedig haszon kölcsön-szerződés is keletkezett s az ügylet miségének megítélésénél az adás-vevési szerződésről fenálló szabályok, valamint ugyanakkor az ezzel ellentétben álló gondozási vagy haszon-kölcsön-szerzödésről érvényben levő szabályok lennének alkalmazandók, a mi pedig két, sok tekintetben egymást kizáró szabály együttes alkalmazásával, vagyis egy jogi lehetetlenséggel teljesen egyértelmű. Maga után vonná az emiitett megállapítás különösen azt, hogy mig az adásvevés természete folytán az eladó a vevőnek eladott, ez által megvett dolog tulajdonosa a jog erejénél fogva lenni megszűnt és azon dolog, az ügylet természeténél fogva minden záradék daczára az ezt átvett vevő tulajdonába ment át r addig ugyanazon eladott és átadott dolog, ugyanazon szerződés záradéka folytán egyúttal az eladónak tulajdonában is megmaradt volna, vagyis ugyanazon dolog állagának tulajdonjoga ideális vagy materialis megosztás nélkül, egy és ugyanazon időben két személy tulajdonát képezné, a mi mint a tulajdonjog kizárólagosságának természetével ellentétben levő hasonlóul jogi lehetetlenséget tartalmaz. De lehetetlenné teszi az alsóbb fokú bíróságok felfogásának jogi érvényét azon körülmény is, hogy a vevőnek átadott, megvett dolognak «vismajor» következtében megsemmisülése vagy megrongálása esetében a kár nem az eladót, hanem minden kétségen kivül a vevőt terhelné, s hogy a vételár fedezetéül általa elfogadott 3 darab