Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

i8 iszonyú büntettet; és föltéve, hogy ezen másokat, ezen képzeleti bűntársakat és nem vádlottakat vallotta volna bűntársaiul: ha ezen képzeleti valódi bűntársak ép ugy tagadják közreműködésüket, mint a mostani vádlott társak, a védelemnek, a kir. itélö tábla által elfogadott most kiemelt érve mellett, ezen másokat, föltéve valódi bűntársakat ép ugy fel kellene menteni, mint a hogy a kir. tábla Ítélete szerint a mostani vádlott társak felmentettek. Tény az, hogy H. Samu oly egyéneket jelölt meg bűntársaiul, a kik ellenében más és sok oldalú bizonyítékokat hozott napvilágra a bűnvádi eljárás. Ily körülmények között az egyik vádlott társnak az egyéb nyomatékos bizonyítékokban erős támogatást találó terhelő beismerése, ugy saját, mint bűntársai bűnössége mellett legjelentékenyebb bizonyitékot képezi. Nem képzelhetetlen ugyan, hogy egy gonoszlelkü vádlott ártatlan embereket is terhelhet, sőt ilyeneknek, a kir. tábla által felhozott czélból való terheltetése sem tartozik a képzelhetetlenségek közé. De ha egyéb körülmények is hozzájárulnak, a bűntárs beismerő és többi bűntársait megnevező vallomása tartalmának támogatásához, másrészt pedig objectiv adatok vagy bizonyítékok nem derittetnek ki, melyek vagy egyenesen a terheltek büntetlenségét, vagy a bűntettnek mások által való elkövetését s igy indirecte amazok büntetlenségét bizonyítják vagy legalább indokolják : ez esetben a beismerő által terhelt bűntársak részéről használt azon kifogás, hogy a beismerő az ő terhelésük által csupán az őt súlyosabb bűntettel vádolható valódi bűnösöket akarta távol tartani, a puszta föltevés nyomatékánál nagyobb érvényre nem számithat. Mellőzni kelletvén ezeknél fogva a másodfokú bíróság által felhozott feltevéseket: a kir. Curia mindazonáltal H. Samu vallomását mások ellenében csak azon részében fogadta el nyomatékos bizonyítéknak, a mely részben állításának valósága, más, nyomatékos és meg nem gyöngített bizonyítékokkal támogattatott. Ez nem lévén az eset, IV. r. vádlott B. Jánosra vonatkozólag ez utóbbit lel kellett menteni. Nem tekinthette ugyanis meggyőzőleg bebizonyitottnak a kir. Curia, hogy ezen most nevezett vádlott, a kérdéses időben és a többi vádlott társaságában akár Gelsén, akár Bagolyán jelen lett volna, sem pedig, hogy a bűntett véghezvitele czéljából az ő fogatja használtatott volna.