Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

294 nem oldhatók ; tekintve továbbá, hogy a m. kir. Curia által elrendelt póttárgyalás és szemle az ügy állását meg nem változtatta, felperes sommás visszahelyezési keresetének helyt adni nem lehetett. (1883. október 17. 40257. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok : A kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek 1880. nov. 30-ról 20517. sz. a. kelt végzése folytán meghallgatott szakértők véleménye által igazolva van, hogy a D. alatti 1865. évi hitelesítéssel ellátott térképen látható III. számmal jelzett félszigetalaku határrész azonos a keresetbe vett területtel és azonos az 1823. szeptember 15-ki térképen XIII. számmal jelzett területtel, csakhogy ezen terület a Maros medrének 1823. év óta történt megváltozása folytán természetes iszapolás és lassankénti földhordás által folytonosan növekedett, mig a D. alatti térképen látható félsziget képződött. Felperes K. Vaszilie, K. Tódor, K. Trifu, D. Pera, K. Damaszkin és K. Petru tanukkal bebizonyította, hogy ezen félszigetnek egy részét az 1870-es években használta, illetve haszonbérbe adta, tehát birtokolta addig, mig 1877. évben a Maros megváltoztatván folyását, azt keresztül hasította és jobb oldalára terelte. Szemben ezen tanúvallomásokkal, melyek a helyi viszonyokkal is megegyeznek, alperesi tanuk vallomásai, eltekintve is attól, hogy többen ezen tanuk közül érdekelve vannak, figyelembe nem vehetők már határozatlanságuknál fogva, mivel nem bizonyítják, hogy alperesek a kérdéses területet az 1877. évi vizáradást közvetlen megelőző években, mely időszak a jelen perben épen a döntő, birtokolták legyen. Minthogy pedig a félsziget egy összefüggő, a Maros balpartján, fekvő egészet képezett, felperes birtoklása az egész félszigetre nézve megállapítottnak veendő annyival inkább, mivel az, alperesek saját beismerése szerint, a talaj minőségénél fogva nem mindig és nem minden részeiben volt használható. Ebből következik az is, hogy ha valóban, a mint több tanú állítja, azon területrészt, melyet felperes haszonbérbe adott volt, a Maros 1877-ben ellepte, ezen körülmény jelentőséggel nem bír. Ezeknél fogva alperesek akkor, midőn 1878. évben azon félszigetalaku területet, mely a D. alatti, térképen III. számmal jelezve van, és mely 1877. óta a Maros