Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

293 bíróság előtt bűnvádi eljárás is tétetvén folyamatba, ezen eljárásban eszközölt vizsgálatkor a hatalmaskodást, illetve az erőszakossággal elkövetett foglalást önmaguk is beismerték. Esmért ezek szerint felperesnek tulajdona és békés birtoka a per tárgyához kétségtelenül be lévén igazolva, a mondott körülmények és az alperesek által is beismertek alapján mint birtokháboritók voltak .alperesek elmarasztalandók és felperes visszahelyezése elrendelendő, stb. (1883 május 4. 765. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Az első bíróság ítélete megváltoztatandó és felperes keresetével elutasítandó volt, mert felperes alpereseknek határozott tagadása ellenében nem bizonyította, hogy a panaszolt birtokháboritást közvetlen megelőző időben a kérdéses területet akár maga közvetlenül, akár haszonbérlői által háboritlanul birtokában tartotta volna, jelesen mivel valamint alperes feleknek kölcsönös előadása, ugy a kihallgatott tanuknak vallomása szerint is az 1877. évben volt árvíz a kérdéses területet az előbb létezett szomszéd területtől elszakította és azon évben használhatatlan volt, következőleg felperes az 1878. évi július 30-án előterjesztett sommás visszahelyezés iránti keresetét az 7802: XXII. 1813: XIII. t. cz. értelmében egy év és nap alatt nem indítván meg, azt sommás visszahelyezési per utján annál kevésbbé érvényesítheti, mert Gy. Jüan (és még 7 megnevezett) tanúnak esküvel is megerősített vallomásai szerint a kérdéses területet, mely még az 1877. évi árvíz előtt is haszonvehetetlen volt, a most emiitett árviz után vették alperesek birtokukba és felperes azt soha sem használta; ezen tanuknak vallomása ellenében pedig K. Sándor, J. Petru és K. Petru vallomásait tekintetbe venni azért nem lehetett, mert K. Sándor tudomásának kutforrását nem adta elő, az utóbbi két tanú pedig az 1877. évi birtoklásról tudomással nem is birnak, mindezekhez hozzájárul D. Péter, K. Vaszilie, K. Tódor és K. Péter tanuknak azon vallomása, hogy a felperes által 1877. év előtt haszonbérbe adott területet jelenleg a Maros medre foglalta el. Ily helyzetben, tekintve, hogy a tulajdon- és birtokjog kérdése a sommás visszahelyezési per tárgyát nem .Tíépezhetvén, a jogkérdések sommás visszahelyezési perben meg