Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

285 közlőitek miatt indított sajtóügyben, melyben a budapesti kir. tszék mint esküdtszéki sajtóbiróság 1884 május 27-én 16950. sz. a. hozott ítéletével vádlottat a btk. 172. §-ának második bekezdésében meghatározott osztálygyülöletre való felhívás sajtóvétségében vétkesnek mondotta ki és a miatt hat havi államfogházra és 200 frt pénzbüntetésre stb. Ítélte, az elitéltnek bejelentett és 1884. évi május 30-án 17437 sz. a. indokolva beadott semmiségi panasza folytán következő határozatot hozott : A semmiségi panasz elvettetik. Indokok: A btk. 174. §-ára vonatkozó indokolás felolvasásának megtagadása semmiségi esetet nem képez, mert az elj. szab. 53. §-a csak vizsgálati irományok egyes pontjait rendeli a birák, esküdtek, közvádló vagy védő kívánatára felolvasandóknak. Vizsgálati irományok elnevezése alá pedig a törvény indokolása nem foglalható. Szintoly kevéssé képez semmiségi esetet az, hogy az esküdtek elébe terjesztett kérdések közé a védő kívánatára nem vétetett fel, hogy melyik osztály elleni gyűlöletre' való izgatás esete forog fen, és hogy foglaltatik-e a vádbeli czikkben bizonyos megnevezett személyek meggyilkolásának magasztalása. Mert a btk. 172. §-a átalánosan rendelkezik valamely osztáíy, nemzetiség vagy hitfelekezet elleni gyűlöletre való izgatásról, a nélkül, hogy bármely egyes tüzetesebben megjelölt osztályt, nemzetiséget vagy hitfelekezetet helyezne a törvény különös oltalma alá. A 174. §. pedig a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekmény, nem pedig bizonyos személyek ellen elkövetett bűntett magasztalásáról szól. A biróság tehát nem törvényes kivánatát utasította vissza a védőnek. Az, hogy az incriminált czikk vádlott felelős szerkesztőségének ideje alatt jött-e létre, mint az esküdtszék hatáskörében tartozó vétkesség kérdésében ítélettel eldöntött kérdés, felebbviteli perorvoslattal meg nem támadható. Hogy a vádlevél mint szerzőt vádolta, az ítélet pedig mint szerkesztőt marasztalta a vádlottat: azon kivül, hogy az ítélet érdemi részéhez tartozó és igy felebbvitel tárgyává nem tehető, magyarázatát leli abban, hogy a szerzőséget, melyet vádlott a