Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

Alperes tartozik felperesnek 509 frt tökét stb. 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok : A vétel valóságos megtörténtét alperes nem tagadhatta, és ezen tény megállapítása mellett alperest terheli annak bizonyítása, hogy a vételt csak mint megbízott, névszerint H. s W. brünni czég megbízottja kötötte, a mit azonban a per folyamán nem bizonyított, az 5. sz. a. csatolt közjegyzői okirat, sem alperes egyéb bizonyítékai nem igazolják azt, hogy alperes nem maga személyében vette az árut, söt az 5. sz. a. arra enged következtetést, hogy felperes csakis ezen okmány kiállítása napján 1882 szept. 17-én, tehát elkésve értesíttetett arról, hogy alperes egy harmadik személy javára kivánja a vételt megkötöttnek tekinteni, mely értesítést azonban alperesnek a közelebbi megjelölés nélkül saját személyében megkötött vételből eredő kötelezettségek alól fel nem oldhatta. A vételár nagysága 16 frt 75 krjával mmázsánkint tagadva nem lett, az árkülönbözet és költségek összege a becsatolt hiteles okmányok által igazoltatott. A fenebbieknél fogva eskü általi eldöntésnek jelen perben helye nincs. A bpesti kir. ítélő tábla alperes felebbezése folytán 1883. évi május 4-én 1902. sz. a. következő ítéletet hozott: Az elsöbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok : Jóllehet felperes azon ténykörülmény igazolására nézve, hogy alperes a kérdéses vételt saját nevében s maga részére eszközölte, alperest főesküvel megkínálta és alperes ezen föesküt elfogadta, mindazáltal a föeskü által bizonyítás jelen esetber* alkalmazható nem volt; mert a bizonyításra nem felperes, hanem a vételt beismerő, de azt más személy érdekében kötöttnek állító alperes volt kötelezve, a bizonyítani ez irányban nem tartozó felperes által kinált eskü tehát nem szünteti meg a bizonyításra kötelezett alperes abbeli mulasztását s az aként eredő joghátrányt, hogy bizonyítási kötelezettségének eleget nem tett; alperes e szerint a felperesi részről feleslegesen kinált főeskü mellőzésével helyesen marasztaltatott akkor, midőn felperes azon feltételeket, melyekhez a ker. törv. a kártérítési igény érvényesítését köti, a B. F. alatti hiteles okmányokkal kellően beigazolta: Miért is az elsöbiróság ítélete ezen s felhívott indokaiból helybenhagyandó volt.