Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

25 marasztaló ítélettel beigazolta azt, hogy alperes tilos uton pálinkát mért, beismerte maga is alperes, hogy 2 akó pálinkából egy részt eladott, mert felperes beigazolta azt. hogy a regale-bérletért 13,000 frtot fizetett; mert a kihallgatott szakértő tanuk, a körülmények, helyi viszonyok és forgalomból következtetve, felperes kárát alperes ellenében 100 frtban állapították meg ; mert alperes által felajánlott pót- és döntő eskü mellőzendő volt, miután az általa hivatolt s hit alatt kihallgatott P. Jusztin vallomásával megczáfoltatott azon állítása, mintha fel- és alperes között az italmérésből származó kár tekintetéből 5 frtban kiegyezés jött volna létre; mert alperes nejének kihallgatása, mint érdekelt félé mellőzendő volt. Tekintve, hogy felperes sem a kimért ital mennyiségét, s ekként kárát felállítani nem tudta, a tanuk vallomásához képest részére a becslő eskü volt odaítélendő, stb. A bpesti kir. ítélő tábla : Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik és azon esetre, ha felperes a főesküt arra: «hogy a jelen kártérítési ügyre nézve alperes nejének közbenjöttével 5 frtban végleg ki nem egyezett," valamint egyidejűleg esküt arra, «hogy alperes az 1884. évben tilos italmérés által neki 100 frt kárt okozott", leteszi, alperes tartozik ioo frt kártérítési összeget.... megfizetni. Szabadságában áll egyébiránt felperesnek a becslő esküt csekélyebb összegre is letenni, mihez képest változik majdan a marasztalás összege is, stb. Indokok : Az illető közigazgatási hatóságnak csatolt határozatával, de magának alperesnek beismerésével is teljesen bizonyítva van, hogy alperes tilos módon szeszes italt mért, ezáltal felperesnek italmérési jogát megcsonkította és kárt okozott. Védekezéséül azonban alperes azt hozza fel, hogy ezen kártérítési ügyben neje közbenjöttével 5 frtban felperessel már végleg kiegyezett és ezen ténybeli állításának bizonyításául tanukra hivatkozik és egyúttal felperest a főesküvel kínálja meg. Minthogy pedig e részben a tanuzás bizonyítékot nem szolgáltatott, ennélfogva felperesnek tagadásával szemben az általa elfogadott főesküt részére megítélni, egyúttal pedig az 1868: 54. tcz. 237. §. értelmében a kártérítési összegnek megállapítása czéljából felperes részére a becslő esküt is meg kellett ítélni ; mert a kártérítési követelésnek