Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

82 alperes, ha felperes állása, az ö hibáján kivül, bármi más okból megszűnnék, vagy megfelelő nyugdijat, vagy felperes állásának és eltöltött szolgálati éveinek megfelelő végkielégítést adand, az igéret természetéből folyik, de kétséget nem szenvedhet, ha tekintetbe vétetik azon tagadásba nem vont tény, hogy felperes a tulajdonát képezett veszprémi postajogot, mely évi 2000 frtot jövedelmezett és felperes jövőjét bérbeadás utján a munkaképtelenség éveire biztosította volna, az egy évi próbaidő után eladta, és ha figyelembe vétetik azon, alperesileg nem tagadott, tény, hogy egy évi próbaidő kikötve volt, mert a próbaidőnek czélja lévén, kölcsönös megelégedés esetében a szerződéses viszonyt állandósítani, azon szerződő fél, ki a szerződést az egyéni próbaidő letelte után saját érdekében egyoldalulag felbontja, a másiknak kártérítéssel tartozik és pedig alperes mint szolgálatadó jelen esetben annyival inkább évi nyugdíj vagy kielégítés utján, mert különben az egy évi próbaidőnek értelme sem volna, mihez járul, hogy alperes meghatalmazottja C. alatti levelében is biztosítja felperest, hogy családi viszonyai jobbra változásának nyugodtan nézhet elébe, minek értelme csak az lehet, hogy az alperesi családra bizott jövője miatt ne aggódjék. Ezekhez képest miután alperes tagadásba nem vette, hogy felperes 11 évi szolgálat után, az alperesi jószágok bérbeadása folytán bocsáttatott el, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperesnek a tanúvallomása által szolgáltatott félbizonyi • téknak kiegészitéséül a pótesküt oda ítélni és alperest, miután a biztositásnak e két neme közti választás részére fentartva lévén, a végkielégítést feltétlenül ellenezte, nyugdíj megfizetésére kötelezni, és ennek mértékét, tekintve, hogy felperes volt fizetésének V4 részét követeli és alperes csak a fizetés mennyisége és nem annak aránya ellen tett kifogást, a szakértők által pedig felperesnek természetben járt illetősége évi 1362 frtban állapíttatott meg s az 1000 frtnyi készpénzbeni fizetésnek hozzászámitása mellett járandósága évi 2362 frtot tett, . . . évi 590 frt 50 krban megállapítani . . . kellett, stb. A magy. kir. Curia : A kereset főtárgyára nézve a kir. itélő tábla ítélete . . . azon korlátozással, miszerint alperes csak addig köteles felperesnek az évenkénti 590 frt 50 krt fizetni, a míg