Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

79 lefoglalt bútoroknak zár alóli feloldása iránti igényperéhen következőleg itélt : Felperes keresetével elutasittatik, sth. Indokok: Felperes tulajdonjogának igazolására a kihallgatott tanukra hivatkozott. Azonban Z. Antal tanúvallomásával mi bizonyíték, Z. Rosináéval pedig félbizonyiték nem nyújtatott a tulajdonjog tekintetében, a mely a pts. 236. §-a alapján pótesküvel lenne kiegészíthető. Mert bár azt igazolja, hogy a lakást, melyben igénylő és fia végrehajtást szenvedett laknak, igénylő tartja, de a tulajdonjognak tekintetében tett vallomását nem közvetlen tapasztalásból, hanem csak következtetésből meríti, stb. A budapesti kir. itélő tábla : Az eljáró bíróság ítélete . . . az ügy érdemében megváltoztattatik és a lefoglalt tárgyak a birói zár alól felmentetnek. Mert jelen esetben a végrehajtás a tanuk előadása szerint az anyánál lakó fiu ellen lett foganatosítva, ily esetben pedig családfőnek a szülő lévén tekintendő, a családi háztartásban talált ingók is a családfő tulajdonának tartandók mindaddig, mig ennek ellenkezője nem bizonyittatik; alperes pedig nem bizonyította, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedett tulajdonai ; ennélfogva, stb. A magy. kir. Curia : A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak Ítélete hagyatik helyben. Indokok: R. Henrik, ki felperesnek az 1884 január 18-án tett saját beismerése szerint nagykorú, az 1. és 2. NB. alattiak tanúsításaként mint könyvvezető és tőkepénzes levén megadóztatva, azon körülmény, hogy felperessel mint édes anyjával közös lakásban lakik, nem nyújthat alapot azon jogvélelemre, hogy a lakásban létező ingóságok az anya tulajdonai. Tekintve pedig, hogy a kihallgatott tanuk a lakásba költözésre nézve különbözően vallottak, a mennyiben Z. András házmester szerint felperes és fia 2 év előtt egyszerre költöztek be, Z. Rosina szerint pedig felperes háromnegyed, fia R. Henrik pedig fél év előtt; ezen ellentétes vallomások tehát egymást lerontják ; tekintve továbbá, hogy azon körülmény, miként felperes szokta a házbért fizetni, annak megállapítására, hogy a foglalás helyét képező lakásnak ő egyedüli bérlője, nem elegendő és így felperes tulajdonjoga mel-