Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

33 a hagyatéki vagyon haszonélvezőjét terhelik ; egyéb részeiben az elsöbiróság ítélete nem felebbeztetvén, érintetlenül hagyatik. Indokok : Az elsöbiróság Ítéletének felebbezett része helybenhagyandó volt; mert a felek kérelmére ezen perhez csatolt hagyatéki iratok tanúsítása, jelesen a hagyaték tárgyalása alkalmával felvett jegyzőkönyvhöz 7. alatt mellékelt, 1850. évi ápril 25-én kiállított házassági szerződés szerint örökhagyó halála esetére hátramaradt özvegyének nemcsak zoo ezüst forint írott hitbért kötelezett, hanem a míg özvegye örökhagyó nevét viseli, minden javának háboritlan birtokában maradását is kikötötte ; miből kifolyólag mindaddig, mig örökhagyónak hátramaradt özvegye elhalt férje nevét viseli, felperesek sem a hagyatéki vagyon elárvereztetését, sem örökrészük kiadatását nem követelhetik, és pedig annál kevésbbé: mert a most emiitett házassági szerződésnek érvényességét meg nem támadták és keresetüket elsőrendű alperes özvegyi jogának korlátozására ki nem terjesztették. Elsőrendű alperes által viszonkeresetileg megállapittatni kért hagyatéki terhekre vonatkozólag azonban az elsöbiróság Ítélete azért volt részben megváltoztatandó, mert mindaddig, mig adósság van, közszerzeményt csak az adósságot meghaladó érték képezhet, és minthogy elsőrendű alperesnek saját beismerése szerint az örökhagyó hagyatékát felerészben megállapított ingók és ingatlanok képezték, a melyeknek másik felerésze közszerzemény czimen elsőrendű alperes tulajdonát képezi : ennélfogva az örökhagyó halála előtt már létezett s a leltár második tétele alatt összeirt 400 forint adósságnak felerésze is elsőrendű alperest mint közszerzőt kell, hogy terhelje ; ehez képest tehát a hagyatéki leltár második tétele alatt összeirt s a hagyatéki iratoknál másolatban 12 7. alatt mellékelt kötelezvénynyel igazolt adósságnak csak felerésze, továbbá az örökhagyó halálával keletkezett hitbér, temetési és leltározási költségek voltak a hagyaték terhére megállapíthatók. A leltár második tétele alatt összeirt adósságnak kamatai pedig az örökhagyó hagyatékának terhére azért nem voltak megállapíthatók, mert a terhek kamatait a hagyatéki vagyon haszonélvezője köteles a jövedelemből fedezni ; önmagától értetik, hogy a perben nem álló V. Antal hitelezőnek jogai a perben álló felekkel szemben érintetlenül fenmaradnak. — A m. kir. Curia a következő ítéletet hozta: Döntvénytár, uj folyam. V]II. -