Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

19 megszabott mennyiségű börtönbüntetéssel sújtani, s e mellett még a btk. 289. §-a alapján a hivatalvesztést is kimondani kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a felebbe­zett Ítéletet részben megváltoztatja, N. István vádlott cselekmé­nvét szándékos emberölés helyett, a btk. 306. §-a alá eső, és a btk. 307. §-a 1. p. szerint büntetendő, halált okozott súlyos testi sértés bűntettének minősiti, e miatt mondja ki vádlottat bűnös­nek ; az elsőbiróságilag kiszabott börtönbüntetést három évi tar­tamra leszállítja, a hivatalvesztés terhe alól vádlottat felmenti, a vizsgálati fogságnak beszámítására, valamint egyéb rendelkezésére vonatkozó részét az ítéletnek helybenhagyja. Indokok : Az elsőbiróság vádlottat szándékos emberölés büntette miatt mondotta ki bűnösnek, és ezen minősítést az oko­zott sértés nagyságával s a használt eszköz minőségévei indo­kolta; a jelzett körülmények azonban más bizonyítékok nélkül nem elegendők a bűncselekmény szándékosan történt elkövetésé­nek bizonyítására, jelen esetben pedig annyival kevésbbé, mert: a btk. 279. §-a a szándékos emberölés bűntettének tényálladékát az esetben rendeli csupán megállapíthatónak, ha vádlott ellen embertársa életének kioltására irányuló, habár előre meg nem fontolt akarat vagy szándék van bizonyítva. Szükségképi alapfel­tétele tehát ezen bűntettnek, hogy a vádlott nemcsak sérteni, hanem határozottan ölni is akarjon tettének elkövetésekor, tekin­tet nélkül az eszköz minőségére és az ejtett sértés nagyságára. Ezen alapfeltétel azonban vádlott ellen nem bizonyittatott sem beismerésével, sem tanúvallomásokkal, sőt lélektani indok sem merült fel, melyből az ölési szándék biztosan következtethető volna. Ugyanis : a tényállás megállapithatására szolgáló B. Mátyás tanú és neje bizonyítják, hogy vádlott és az elhalt a tett elkövetését meg­előző, valamint a tett felmerülése napján is együtt mulattak mint jó barátok. A korcsmából délután öt óra tájon előbb Sz. András, negyed óra múlva pedig N. István vádlott távozott el a nélkül, hogy közöttük a legkisehb kellemetlenség felmerült volna, noha mind a ketten ittas állapotban voltak, V. Ferenczné a verekedés kifejlődésénél jelen volt egyedüli tanú pedig bizonyítja, hogy a lakásra érkezés után ugy sértett mind vádlott a földön feküdtek 2"

Next

/
Thumbnails
Contents