Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

14 io frt részvényalapitási, kiállítási és bélyegköltség . . . megfizetésében marasztalni kellett. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a dolog természete és a törvény intézkedése szerint is a részvények után járó befizetések teljesítésére első sorban az illető részvényesek kötelezvék és hogy az aláírók s azon részvényesek között, kik később átruházás utján jöttek valamely részvény birtokába, csak annyiban tétetik különbség, hogy az aláírók akkor is, ha aláirt részvényeiken már túladtak, az aláirt részvények névértékének 50%-ja erejéig azon esetre, ha a mindenkori részvényes a befizetéseket ezen mértékig nem teljesítené, felelősek maradnak, így tehát a keresk. törv. 153. és 171. §§-nak helyesen felfogott értelme nem az, mint alperes vitatja, hogy az aláirt részvények névértékének 50%-ja a későbbi részvényesek minden kötelezettsége nélkül kizárólag az aláírókat terhelné: A budapesti kir. itélő tábla Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik, stb. 10. A btk. 303. §-a első bekezdésének alkalmazásához nem szükséges, hogy a szándék egyenesen az emiitett szakaszban meghatározott valamelyik eredmény létrehozására irányuljon. (1884 január 31. 11407. sz. a.) A soproni kir. törvényszék: D. Márk (17 éves r. kath.) a btk. 301. és 310. §-ának első pontja alá eső súlyos testi sértés vétségében mint tettes bűnösnek kimondatik s ezért 3 havi fogházra stb. ítéltetik, stb. Indokok: 1882. évi nov. 5-én Sz. Tamás két társával Sz. Szaniszló és Sz. Imrével a szarvkői korcsmában mulatott, esti 10 óra tájban megindultak onnan B. Ferencz sörkorcsmája felé. Énekszóval vonultak fel az utczán. Lármájukat meghallotta D. Márk, L. Gáspár, K. Lukács és P. Mihály, kik épen a sörmérésből haza felé készülve, D. Márk azon indítványára; «jó volna, a szembejövőket megijeszteni," közülök néhányan a kapu mögé rejtőztek. Sz. Tamás társaival oda érkezve, belépett a kapun, P. Mihály pedig elébe ugrott s «hall»-ot kiáltott. Erre Sz. Tamás visszafor-