Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

275 csabai 145., 552., 470., 295., 523. és 226. sz. telekjegyzökönyvekben bejegyzett ingatlanok és csak átalánosságban megemlített ingóságok közül pusztán a pilis-csabai 145. számú tjkvben foglalt J/2 telekre nézve kísérletté meg annak bizonyítását, hogy az már az ajándékozás előtt is az ö kizárólagos tulajdona volt. Az e végett felhitt Kr. Dávid és B. Nándor tanuk vallomásai azonban, miután azok nem közvetlen tapasztaláson, hanem csak hallomáson alapulnak, az alperes állítása mellett bizonyítékot annyival kevésbbé képeznek, mivel alperes a most emiitett l/3 teleknek az ö és térje Sch. Mátyás közös tuljdonához való tartozását már az által is elismerte, hogy azt ajándékul elfogadta. A második pedig azért nem vehető figyelembe, mivel alperes azt, hogy férjének Sch. Mátyásnak az adósságai az ajándék tárgyát képező vagvon értékét felülmúlnák, semmivel sem bizonyította ; azt pedig, hogy az általa ajándékul nyert vagyon értéke a kereseti követelés fedezésére elegendő nem volna, nem is állította. Az előadott okok alapján alperest a kereseti követelésben elmarasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla : Tekintve, hogy felperesnek jelen keresetbeli egész követelése erejéig alperesnek férje Sch. Mátyás a B. és C. alatti jogerejü határozatok szerint marasztalva van; és tekintve, hogy ezzel szemben alperesnek azon védekezése, miszerint férjét a felperesi követelés egész mérvében nem terhelte, s így ö ellenében egészben nem érvényesíthető, figyelembe nem vétethetik ; tekintve továbbá, hogy a jelzett jogerejü határozatok folytán alperesnek férje ellen a végrehajtás a D. a. csatolt jegyzőkönyv szerint foganatosíttatott, ezen végrehajtás azonban végrehajtási alap hiánya miatt ugyanezen jegyzőkönyv és a C. alatti végzésből tetszöleg sikertelen maradt; és tekintve, hogv senki más kárával nem gazdagodhatik, s így felperesnek joga van mint hitelezőnek követelni, miszerint követelésének már fenállása alatt az adósa által elajándékozott vagyonból kielégítést nyerhessen, és illetve a megajándékozott az aként nyert vagyon erejéig az ajándékozó hitelezőnek az ajándékozáskor már fenállott követeléseikre nézve felelősséggel tartozik ; az elsöbiróság ítélete ezen és az abban felhozott indokoknál fogva oly változtatással, hogy alperes a marasztalási összeg megfizetésére az 18*