Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

H5 kellőleg bizonyítva van, tagadta, s csak annyit ismert volt be a vizsgálat rendjén, hogy atyja és társai bűnös sáfárkodásai felöl tudomással birt, de azt adta elő, hogy azoknak csak egyszerű tudomásával birt s azokra be nem folyt, a végtárgyaláson pedig még erről sem akart tudni; atyja pedig, ki eleinte ellene vallott, a végtárgyaláson vallomását visszavonta. Ezek szerint ezen vádlott ellen más jogos gyanuok sem marad fen, csakis bíróságon kivül tett beismerése. Ez pedig elitéltetésére a bprts. értelmében nem képez elegendő bizonyítékot. Id. M. Notit illetőleg: a) A J. Antal és Lajos kárára 1883 febr. 7-én elkövetett gyújtogatás, tekintettel arra, hogy vádlottat rövid időközökben több gyújtogatás büntette terheli, helyesen lett, nem különben mint a fenforgó többi gyujtogatási büntettek is a btk. 472. §. 2. és 424. §. 2. pontja szerint minősítve, és habár csak a J. Antalnál tett tüz gyúlt ki, a J. Lajosnál tett tüz pedig kioltatott, mielőtt a pajta felgyúlt volna, mindazonáltal miután e két káros kárára a gyújtogatás egy bűnös elhatározás folytán folytatólag történt, a cselekmény helyesen lett egy bűntettnek minősítve, s vádlott helyesen lett ebben, beismerése alapján, mint tettes elmarasztalva. bj Az A. János kárára 1883 jan. 31-én este elkövetett gyujtogatásra nézve, vádlott nem ismerte be, hogy ő lett volna a tettes, mert a bíróságon kivül tett beismerő vallomásában erre nézve azt mondta, hogy Rostás K. tette szemeláttára a tüzet, a vizsgálat rendén, hogy ő is ott volt R. Kozákkal, de utóbbi tette bele a gyújtó szert a pajtának a szalmafedelébe, s a végtárgyaláson visszavonta ezen vallomását. Ezen bűntényt illetőleg tehát vádlottal szemben beismerése szerint, más bizonyíték ellene nincsen, csakis a btk. 69. §. 2. pontjában irt bünrészesség van bizonyítva. Ez okból csakis ebben volt bűnösnek nyilvánítandó, miután ugy ezen, mint a többi alább emlitendő bűncselekményekre vonatkozólag a vizsgálat rendén tett vallomásainak a végtárgyaláson történt visszavonását semmivel sem indokolta; s nem tette elfogadhatóvá, mely beismerés azért a bprts. 267. § a szerint bizonyító erejét nem veszthette el. c) A T. Péter és T. Zsigmond kárára 1882 decz. 4-én éjjel, N. János és társai kárára 1883 jan. 22-én este és az A. János Döntvénytár, uj folyam VIII. JQ