Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

73 ítéletben elősorolt soroksár—p. gubacsi telekjkönyvekben felvett és az alperes L. Mór által B. Béla és neje szül. K. Borbála ellen 34998 frt 40 kr. követelés megvétele végett vezetett végrehajtás folytán elárverelt ingatlanokért befolyt vételárból az előnyös tételek és a pesti hazai első takarékpénztár követelésének kielégítése után fenmaradó rész nem L. Mór bekebelezett tulajdonost, hanem a tulajdonosokul előjegyzett B. Béla és neje végrehajtási tömegét illeti és ez utóbbiak jelzálogos hitelezőinek kielégítésére a telekkönyvi rangsorozat elsőbbsége szerint fordítandó, stb. Indokok: Jóllehet a végrehajtási árverés foganatosításakor fenállott telekkönyvi állapot szerint a fenjelzett ingatlanokra nézve a tulajdonjog L. Mór javára volt bekebelezve, a B. házastársak javára pedig a köztük mint vevők és L. Mór mint eladó között kötött 2. sz. a. adásvevési szerződés, illetve a 3. és 4. sz. a. nyilatkozatok alapján a tulajdonjog csupán előjegyezve és ezen előjegyzés igazolása a 260,000 frt vételár teljes kifizetésétől feltételezve volt és jóllehet B. Béla és neje az imént emiitett vételárból 34998 frt 40 krral hátralékban maradtak és L. Mór számukra a tulajdonjogi előjegyzés igazolása czéljából telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratot nem állított ki : a jelen kereset tárgyát képező kérdés elbírálásánál, hogy t. i. az elárverelt ingatlanokért befolyt vételárnak az előnyös tételek és a pesti első hazai takarékpénztár követelésének kifizetése után fenmaradó része L. Mórt vagy a B. házastársak végrehajtási tömegét illeti-e ? L. Mór tulajdoni jogát, figyelembe venni még sem lehet, hanem a nevezett házastársak előjegyzett tulajdonjogát igazoltnak elfogadni és ehez képest az emiitett vételármaradványt ez utóbbiak tulajdonául elismerni kellett; mert tény az, hogy L. Mór tulajdoni jogát B.-ék ellen a fenemiitett vételárhátralék megfizetésének elmulasztása miatt az ezek javára bejegyzett tulajdonjogi előjegyzés törlésével nem érvényesítette, hanem a helyett ellenök azon vételárhátralék megvétele végett végrehajtást vezetvén, amaz ingatlanokra, mint már B.-ék tulajdonára végrehajtási zálogjogát bekebeleztette s azután ugyanazon ingatlanokat, még pedig az /. alatti árverési kérvénye szerint kifejezetten «mint B.-ék ingatlanait)) végrehajtási árverés utján eladatta, kétségtelen tehát, hogy L. Mór eme cselekményeivel tényleg kijelentette, hogy ő amaz ingatla-