Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)
74 nokat saját követelésének fedezésére szolgáló zálognak tekinti és mint ilyeneket akarta árverés alá bocsátani ; illetve hogy ö azon ingatlanokra nézve tulajdoni jognak érvényesítéséről tényleg lemondott és B.-ék előjegyzett tulajdoni jogát igazoltnak és feltétlennek ismerte el. És ezt, mint alperes saját cselekvényének szükségképi jogkövetkezményét az adásvevési szerződés 11. pontjában az ingatlanok elárvereltetésére nézve foglalt kikötésből merített alperesi érvelés mellőzésével annál inkább el kellett fogadni, mert különben a végrehajtási árverés iránti kérvényének értelme nem volna, mivel a végrehajtási és önkéntes árverés közötti különbséget épen az jelezi, hogy amazt a hitelező saját követelésének behajtása végett a zálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosa ellen, emezt pedig maga a tulajdonos saját adósságai törlesztése végett van jogosítva kérni ; de alperes a már kért és foganatosított végrehajtási árverést tetszése szerint nem tekintheti önkéntesnek vagy részben végrehajtásinak, részben önkéntesnek ; annál kevésbbé, minthogy az elárverelt ingatlanok egyrészét ö maga vette meg, mit pedig, ha azokat sajátjának tekintette volna, a tulajdonjog fogalmánál fogva nem tehetett volna ; mert ha ily helyzetben alperes fenemiitett végrehajtási cselekvényei daczára is tulajdonosnak fogadtatnék el, ez esetben azon viszás jogi állapot állana elő, hogy ugyanazon dologra nézve ugyanazon időben a tulajdonos és végrehajtó hitelező ugyanazon személyben összpontosittatnék. Alperes tehát B.-ék ellenében vagy csupán tulajdoni jogát vagy csupán hitelezői jogát érvényesíthette, de *a kettőt együtt semmi esetre sem, mivel az egyik a másikat kizárja; ha tehát alperes tényleg mint végrehajtató hitelező érvényesítette jogát: tartozik annak következményében is, hogy t. i. a vételár felosztásánál csupán hitelező tekinthető, megnyugodni. Azon körülmény pedig, hogy L. Mórnak B.-ék elleni követelése vételárhátralékot képez, még annak telekkönyvi kitüntetése mellett is a dolgon nem változtat, mert az elsőbbségre nézve tekintet nélkül a követelés eredetére, csak a telekkönyvi bejegyzés sorrendje irányadó. Ugyanis ha a vételárt mint olyant elsőbbség illetné, az ingatlant ugy kellene képzelni, mintha az a már lefizetett és még hátralékban levő vételár arányához képest az eladó és vevő (ez esetben L. Mór és B.-ék) tulajdonát képezné,