Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

4' részeg, mely a beszámithatóságot kizárná. H. János vallomása szerint is, midőn a sértő kifejezéseket vádlott megtette, nem volt túlságos részeg. Tekintettel arra, hogy vádlott ellen terhelő körülmén}- nem fordul elő, mig enyhítő eddigi bűntelen előélete és a szeszes ital élvezete általi felhevült kedélyallapota. az Ítéletben reá kimért büntetés indokoltnak tűnik fel. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla: Az elsőbirósági ítélet azon változtatással, hogy vádlott tekintettel a btk. 96., 97. és 102. §§-aira összbüntetésképen 4 hónapi fogházra és 100 frt pénzbüntetésre ítéltetik, egyebekben indokainál fogva helybenhagyatik. Mert vádlott állítólagos öntudatlan részeg állapotára alapított mentsége a tanuk vallomása és annak alapján, hogy kihallgatása rendjén a sértő szavak használatán felül minderre emlékezett, valamint azon körülménynél fogva, hogy csak egy hónap múlva, mikor már a panasz be volt adva, látta jónak H. Jánostól, nem emlékezést állítva, feje miképeni megütéséről kérdezősködni, egyszerűen csak is egy később kigondolt védekezési eszközképen felhasználni kívánt valótlan állitásnak tűnik fel s H. János vallomása sem fogadható el vádlott mellett a tekintetben bizonyítékul, mivel utóbb tett vallomásain félreismerhetlen a vádlottat menteni kivánó szándék s ezen kívül azon állítása, hogy vádlott részegsége miatt elesvén, általa emeltetett volna fel, saját magának azon előbbi tett vallomása által, hogy vádlottat a M. és neje által történt megveretés után emelte fel s vitte haza, megczáfoltnak is látszik. Epp ily kevéssé figyelembe vehető volt a községi elöljáróság bizonylata, mivel el is tekintve attól, hogy vádlott érdekében oly valamit kiván bizonyítani, melynek megítélésére, az azt aláíró községi előljárósági tagok képességgel is aligha bírhatnak, az a papi és szolgabírói hitelesítést nélkülözvén, kellék hiányossága miatt törvényszerű bizonyítékot nem képez. A büntetés tekintetében azonban meg volt változtatandó az elsőbiróság ítélete azért, mivel tekintve a bűnhalmazatot, a btk. 262. §-ában előirt súlyos büntetést, s a mind a papság, mind pedig az oltári szentség ellen elkövetett sértés nagyságát s főleg az utóbbit illetőleg használt meggyalázó kifejezés igazán botrányos otromba gorombaságát, az elsőbiróság által kimondott bűntett és vádlott bűnösségével arányban állónak egyátalában nem tekintethetett.