Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)
védett R. Mark alperes elleni sommás visszahelyezés iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetében előterjesztett azon kérelmével, hogy a f.-orlichi községben fekvő s V. Izidor tulajdonát képező ingatlan birtokához tartozó legelőin és tarlóin 26 darab szarvasmarha s 4 ló részére a legeltetési szolgalmi jognak haszonélvezetébe visszahelyeztessék, elutasittatik s a perköltségek egymás irányában kölcsönösen megszüntetteknek jelentetnek ki, stb. Indokok: Miután sem a m. kir. Curiának 1881. évi 1 1935. sz. ítélete által elrendelt s 1882. aug. 14-én 1335. sz. a. felvett jkvi tárgyalás által, sem pedig a sárosmegyei alispáni hivatal által 12559/882. sz. átirattal ezen perhez csatolás czéljából átküldött s F.-Orlich községi határának tagosítására vonatkozó periratokkal azon ténykörülményt: vajon felperes, mint f.-orlichi lelkész részére a határnak állított tagosítása alkalmával a legelő-illetőség külön kiadatott-e? megállapítani nem lehetett, alulirt kir. járásbíróságnak az a nézete, hogy felperes köteles lett volna bebizonyítani azt, hogy 1880. május 21. mint a kereset beadása s állítólag a legeltetési szorgalmi jognak haszonélvezetében történt megháboritása napját megelőzőleg egy évig és egy napig a F.-Orlich községben fekvő és V. Izidor tulajdonát képező ingatlan birtokán a legeltetési szorgalmi jogot minden megszorítás nélkül békésen s háboritlanul gyakorolta. Erre nézve felperesnek a bizonyítékot helyreállítani nem sikerült, mert a hit alatt kihallgatott 13 megnevezett tanú egyedül azt vallja, hogy felperes f.-orlichi lelkészi minőségben a V. Izidor tulajdonát képező orlichi birtokán szarvasmarháit és lovait az állítólagos megháboritást megelőzőleg 8, 9, 10 évek előtt legeltette, minek ellenkezőjét alperes (9 megnevezett) tanúnak hit alatti vallomásaival beigazolta s a felperes által vitatott legeltetési haszonélvezeti jognak fenállását teljesen megerőtlenitette. Ily körülmények közt, miután alperes H. János és S. János tanuk egyhangú vallomásaival beigazolta volna azon ténykörülményt, hogy felperes 1879. év folyama alatt több mint 13 izben a gyakorolni megkisérlett legeltetésben a marháknak legeltetése s pásztorának megzálogoltatása által megakadályoztatott, kellett felperest a be nem igazolt keresetével elutasítani, s tekintettel arra, hogy felperes keresetét nem perlekedési viszke-