Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

I. 1. A leánynak férjhez menetele alkalmával átadott ezüst- s ékszernemüek a nőnek leszármazók s végrendelet nélküli elhalálozása esetében mint hozomány a szülők által a férjtől vissza nem követelhetők, azok nem a férjnek a házassági költekezés könnyitése czéljából adatván át. A bútorokra adott készpénz természetben szintén nem követelhető vissza, a pénzen vásárolt bútorok pedig, még ha azok a házasság tartama alatt el nem használtattak volna is, a nőnek leszármazók nélküli elhalása esetében szintén a túlélő féjre szállanak. 2. Ha a házassági szerződésben a hozományra nézve oly megállapodás foglaltatik, hogy ha a nő a házasság első évében halna el, a férj a hozományt egészben; ha a második évben halna el, azt felében tartozik a szülőknek visszaadni, de a nő később beálló elhalása esetére a szerződésben rendelkezés nincs: ily esetben a nő később beállott halálozása a férj örökösödési jogát ki nem terjesztheti az egész hozományra, mert a szerződés nem intézkedvén, törvény erejénél fogva a készpénzbeli hozomány megtartására a férj jogositva nincs; de másrészt a nőnek a 2. évnél később beállott elhalása a túlélő férjet a házasság 2. évében nyert jogától sem foszthatja meg s igy a hozomány feléhez a férjnek örökösödési joga ily esetben neje későbbi elhalálozása esetén is fenmarad. 3. A kereskedőre nézve nem szükséges bebizonyítani, hogy a készpénzbeli hozományt saját vagyonába fektette. 4. A férj a nejének betegségére forditott nagyobb, a hozományt is túlhaladó összegekre nem hivatkozhatik a Döntvénytár, uj folyam VII j