Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

143 községi hitesek és kisbíró ismételten megjelentek nála, hogy a községi biró rendeletére elővezettessék, M. Pál kijelenté, hogy nem megy az Isten bírójának sem, s megmarja az Istent is, ha hozzá nyúl s ezen fenyegető magatartása által a községi elöljáróságot rendelete teljesítésében megakadályozta, mely cselekmények a btk. 165., 166. §. 3. pontja szerinti hatóság elleni erőszak bűntettét képezvén, abban bűnrészesnek volt kimondandó, stb. A budapesti kir. itélö tábla : Az elsőbirósági Ítéletben . . megállapított lopás kísérletét a btk. 20., 66. és 92. §-ai alkalmazása mellett vétséggé minősítette, M. Pál vádlottat 9 havi börtönre, S. Mihály és B. Vilmos vádlottakat pedig egyenként 3—3 havi fogházra ítélte, stb. Indokok : Habár M. Pált többféle cselekmény halmazata terheli s akarata az ellene bizonyult cselekményekben szigorú megtorlást igénylő tényezőként jelentkezik, mindazonáltal igen fiatal kora (18 éves), a lopás tárgyi elemének jelentéktelen volta s a hatóság elleni erőszak beszámítását enyhítő azon körülmény, hogy irányában a községbiró illetéktelenül járt el, másod-, harmadrendű vádlottakra nézve pedig, stb. a fenkitett mérvben való mérséklését indokolttá tették. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy T. József sértett fél előadása szerint is a kertje ajtaján levő lakatot M. Pál vádlott nem törte fel, hanem azt az ajtón levő repedésen át levette ; tekintve, hogy e kiemelt körülménynél fogva a betörés, mint minősítő körülmény elesvén, ezen vádbeli lopás minősítését illetőleg a lopott dolog értéke az irányadó ; tekintve, hogy a kérdéses lopás tárgyát csakis igen csekély értékkel biró virágok képezik: ezeknél fogva a most említett lopás nem esik a btk. 336. §. 3. pontja alá, hanem a btk. 333., 334. §-ai szerint minősülő és a 339. §-a szerint büntetendő lopás vétségét állapítja meg. Tekintve továbbá, hogy M. Pál vádlottnak a bekisérésére kirendelt T. Pál, K. József és Cz. József községi közegek elleni azon csupán szóbeli kifakadása, hogy «még a pandúrt is megszúrja, ha hozzá mer nyúlni,» nem volt alkalmas arra, hogy az emiitett közegekben a veszély közvetlen bekövetkezése iránt alapos félelmet gerjeszszen ; mert, mint ezek maguk is mondják, vádlottnál nem láttak kést és nem is azért nem kisérték be őt, mintha a