Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

59 alaki jogsértést követett el. Knnyiben az eljárt kir. törvényszéknek fent idézett Ítéletét hivatalból meg kellett semmisíteni. A fent említett hivatali hatalommal való visszaélésen felül G. István arról is vádoltatott, hogy A. T. Imre részére G. Lajos tói végrehajtás utján 6 birkát elvett, melyeket N. Imre adott volt át adósságtörlesztésképen G. Lajosnak és hogy napidíj fejében egy birkát magának kialkudott. Ezen cselekményért G. István a B. T. K. 4.75. §-ában körülírt hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt lett vád alá helyezve. A tárgyalás folytán azonban ezen vétség vádja alól fel lett mentve és a B. T. K. 465. §-ában körülirt megvesztegetés vétségében bűnösnek nyilvánítva. Az eljáró kir. törvényszék helyesen mentette fel a nevezett vádlottat a hivatali hatalommal való visszaélés vétségének vádja alól, mert habár való is az, hogy G. István megbizása csak N. Imrére terjedt ki, ö tehát visszaélt hivatali hatalmával akkor, midőn eljárását G. Lajosra is kiterjesztette ; mégis büntetendő cselekményt nem követett el, mivel nem a végett követte el az emiitett tettet, hogv valakinek jogtalan hasznot vagy kárt vagy más sérelmet okozzon. De a B. T. K. 465. §-ában körülirt megvesztegetés vétsége sem forog fen ; mert G. István nem ajándék vagy jutalomképen, hanem az öt jogilag megilletett napdij czimén kapta a kérdéses birkát. Hogy a birka többet ért volna, mint a mennyit a napdij kitett, nincsen bebizonyítva. De ha az többet ért volna is, a többlet mégsem tekintethetnék ajándéknak vagy jutalomnak, mivel nem ezen czimen adatott. Ez esetben is tehát nem bűnvádi, hanem csak fegyelmi uton lenne feleletre vonható a nevezett vádlott. Ennélfogva G. Istvánt az emiitett megvesztegetés vétségének terhe alól is fel kellett menteni. Ennyiben tehát meg kellett változtatni az eljáró kir. törvényszéknek ítéletét. Az említett ítélet többi része az abban felhozott indokokból hagyatott helvben, a fentebbi helyreigazítással és kiegészítéssel. A m. kir. Curia: I. A. T. Imre panaszát illetőleg az alsóbbloku bíróságok ítéleteinek indokaiban a vizsgálat és a végtárgyalási bizonyítási eljárás alkalmával kiderített tényállással, és a felhozott bizonyítékokat egyezőleg kiemelt tények és bizonyítékok által bebizonyítva van, hogy vádlott G. István rendőr-biztos, mielőtt a nyert kiküldetését teljesítette volna : A. T. Imrétől napdij