Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

6o fejében 8 irtot követelt, de minthogy ennek pénze nem volt, birkái közül egvet, a legszebbet, méhnek értéke o Irt volt. a maga számára kiválasztotta, azt a napdij fejében magának megtartotta. Tekintve, hogy a Halas városi statútumok szerint a rendőrbiztost a pusztán teljesítendő hivatalos foglalkozásért + frt napdij illeti, de másrészről, tekintve, hogy vádlott a g frt értékű birka kiválasztásánál sem erőszakot, sem fenyegetést nem használt : az emiitett cselekménv ugv az elkövetésekor fenállott büntető gyakorlat, valamint a B. T. K. 4.65, §-a szerint is a megvesztegetés vétségét képezi; miért is a kir. itélő táblai ítéletnek e részbeni megváltoztatásával G. István e cselekmény miatt a megvesztegetés vétségében mondatik ki bűnösnek. II. KI. F- |ános elleni sérelmezést illetőleg a kir. itélő tábla imt megjelölt Ítéletében megsemmisítette az elsőfokban eljárt törvénvszék ítéletének erre vonatkozó azon rendelkezését, melyben a nevezett vádlott a B. T. K. 306. §-a alá eső halálos testi sértés büntette alól felmentetett ; valamint azt is, melvlyel (J. István é's B. Károh vádlottak a súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek ítéltettek. A kir. itélő tábla e megsemmisítést azzal indokolja, hogy vádlott illetőleg vádlottak e cselekmények miatt nem voltak vád alá helyezvé ; az elsőfokú kir. törvényszék tehát «oly jogkérdéseket bírálván el, melyek az JXXI deczeraber 17-én, ^179. sz. a. hozott, a budapesti kir. tábla által helybenhagyott, s i!_rv jogerőre emelkedett törvényszéki határozattal már el voltak döntve, túllépte törvényes hatáskörét és <••/. által alaki jogsértést követett el.» A kir. itelö tábla ítéletének a megsemmisítést kimondó rendelkezése ezennel hatályon kivül tétetik, és KI. F. János sérelmeztetésére vonatkozólag, vádlottak a B. T. K. 477. §-ában meghatározott hivatali bűntettben, s a ^03. §. alá eső sulvos testi sértés bűntettében mondatnak ki bűnösöknek. Hatályon kivül voit helyezendő a kir. tábla ítéletének a megsemmisítést kimondó rendelkezése, mert sem törvény, sem a jogírvakorlat, sem a fenálló bűnvádi eljárás rendszerének elvéből vont helves következtetés nem támogatja azon felfogást, hogy a végtárgyaláson a bizonyítási eljárás folyamában felmerült bizonyi-