Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

298 hogy azt előttük irja alá, vagy már előbb általa önkezűleg aláírtnak elismerje, hogy mindezeknek megtörténte a tanuk által magán az okiraton igazoltassék. Az 1879. május 12-én alkotott pótvégrendeleten, a most emiitett körülmények a tanuk által igazolva nincsenek, azoknak megtörténte pedig az idézett törvény világos intézkedése szerint más módon, nevezetesen tanuk vallomásával bizonyítható nem lévén : ezen pótvégrendelet, eltekintve attól, hogy K. Márton végrendeleti tanú vallomása szerint előtte végrendelkező semmiféle nyilatkozatot nem tett, az okiratot alá nem irta, s igy a pótvégrendelet alkotása az 1876. évi XVI. tczikk 1. §. b) pontjában megkívánt 4 tanú jelenléte nélkül történt minden kétségen kivül, alaki tekintetben érvénytelen. Az 1875. szeptember 4-én alkotott végrendelet szövegében, a végrendeleti tanuknak fenébb kívánt bizonyítványa benfoglaltatik ugyan ; miután azonban végrendelkező az okiratot a tanuk bizonyítványa után irta alá, nyilvánvaló, hogy a tanuk bizonyítványában, még akkor mikor a bizonyítás tétetik, meg nem történhetett cselekmény igazoltatik, mi kizárja az igazolás komolyságát is ; de egyébiránt az 1876. évi XVI. tczikk 5. §-a világosan azt rendeli, hogy az igazolás az okiraton, nem pedig az okiratban, mi különben a dolog rendje szerint nem is lehetséges, történjék ; ezen bizonyítvány, a törvény által megkívánt bizonyítási módnak és alaknak megfelelő nem lévén, a megtámadott végrendelet szinte nélkülözi a törvényben meghatározott alakiságot; ennélfogva az érvénytelennek volt nyilvánítandó annyival inkább: mert egvik végrendeleti tanú E. István, ugy a saját, mint S. Károly és V. János szinte végrendeleti tanuk vallomása szerint, a végrendelet alkotásakor jelen sem volt, az utóbb megnevezett tanuk előtt pedig végrendelkező azt, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazná, ki nem jelentette ; ennélfogva a végrendelet szövegében foglalt bizonyítással igazolni szándékolt körülmények valótlanoknak tűnnek fel. A mi örökhagyó végrendelkezési személyes képesség hiánvára alapított keresetet illeti : A néhai K. Anna elmebeli állapotára kihallgatott tanuk nagyrésze, a nevezett örökhagyónak oly cselekményeiről tesz