Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

236 váltónak, sem az arra vezetett fizetési kötelezésnek valódiságát, sem pedig azt, hogy a váltó néhai férje mint elfogadó által, a fizetési kötelezés pedig alperes által aláiratott, minthogy pedig alperes irni és olvasni tud, a fizetési kötelezésnek aláírása folytán azt, hogy ezen kötelezést elvállalta, ellenében bizonyítottnak tekinteni kellett, mert az ellenkezőt bizonyítani meg sem kísérletté. Ezen kötelezés ekként bizonyítottnak lévén tekintendő, minthogy a követelésnek fenállását és a pénzek leszámlálását a C. a. birói határozat mellett, felperes bővebben bizonyítani nem tartozott, alperes pedig az ellenkezőt bizonyítani meg sem kísérletté ; minthogy továbbá a kérdéses váltóra vezetett fizetési kötelezés köztörvény szerint készfizetői kezességet tartalmaz, mely a követelésnek és járulékainak fizetésére felperes irányában kötelezettséget állapit meg: ezen alapon, mely a kereseti előadásnak megfelel, alperes a kereseti követelésnek, a lejárattól számított késedelmi kamatnak, stb. megfizetésére feltétlenül kötelezendő volt. A főeskü mellőzendő volt, mert ezen bizonyítási módot felperes csak óvatosságból és szükség esetére kívánta alkalmazni, a fenebbiek szerint pedig alperesnek fizetési kötelezettsége ugy is bizonyítva lévén, s az ellenkezőt, melynek bizonyítása alperest terheli, nem bizonyítván, a főeskü általi bizonyításnak szüksége elenyészett; annál inkább pedig, mert felperes követelésének valódisága és fenállása alperesnek azon beismerésével, hogy azt néhai férjének vagyonából mint kiskorú gyermekének gyámanyja kielégíteni kész volt, valamint B. Jakab tanúvallomásával is támogattatik, mely tanúvallomás az alperesi tanuk vallomása által azért nem gvengittetik, mert ezen tanuk B. Jakabot nem ismerik, annálfogva vallomásaik arra nézve, hogy az általuk vallott körülmények ugyanazon időben történtek, melyre B. Jakabnak vallomása vonatkozik, bizonyítékot nem képeznek, stb. 127. Rablás esetében vétségi büntetés alkalmazása. — Vádelv. (1883 október 2. 5395. sz. a.) A kaposvári kir. /szék H. István és H. János vádlottakat a zsarolás, E. József vádlottat pedig a lopás vétségének vádja