Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

182 megküldötte, a nélkül, hogy akár szóval, akár írásban követelte volna alperestől azt, hogy a barakkot tényleg a helyszinén mintegy kézröl-kézre átadja; de nem is volt szükség az ilyen átadásra, miután akkor a barakk még az adásvételi szerződés joghatályossága és a vételárnak 1880- évi deczember 26-án történt kifizetése előtt felperes által bérelt telken, tehát az ő birtokában létezett s igy a szorosabb értelemben vett tényleges átadást pótló jelképi átadás már akkor történt, a midőn az adásvételi szerződés létre jővén, alperes a barakkot felperes rendelkezése alá és tulajdonába bocsátotta, hogy a barakk a vételár kifizetése után egy hónap múlva a tanuk vallomásai szerint ott nem találtatott, az alperesnek terhére nem róható, annál kevésbbé, miután felperes még csak nem is állítja azt, hogy az onnan alperes tudta és beleegyezésével elhordatott ; mulasztás terheli ez esetben felperest, a mennyiben szóval vagy írásban ki nem kötötte magának azt, hogy alperes a barakkot a helyszinén tényleg átadni köteles és hogy a vételárt kifizette a nélkül, hogy meggyőződött, vajon a barakk létezik-e vagy sem, végtére hogy állítás és szerzést illetőleg semmiféle Írásbeli szerződést nem kötött, ebbeli mulasztásának hátrányos következményeit csak ő viselheti; de alperest akkor, a midőn a tanuk vallomásaival be van igazolva az, hogy 1880. évi szeptember 27-én a barakk még ott volt, hogy az felperes bérlett területén az államvasutak keleti vonalának két szelvénye közt s igy felperes birtokában és felügyelete alatt létezett, annak harmadik személyek általi elhordásáért felelősségre vonni nem lehet és sem arra nem kényszeríthető, hogy azok azon a helyen, a hol eladás alkalmával állott, felperesnek átadja, sem pedig, ha ezt nem tehetné, a 150 frt és io darab aranynak visszafizetésére nem kényszeríthető. Már maga azon körülmény, hogy alperesnek a vételár ki lett fizetve, valószínűvé teszi, sőt beigazolja alperesnek azon állítását, hogy a barakkot felperes még a fizetés teljesítése előtt átvette és annak a helyszinén leendő tényleges átadását szükségesnek nem tartotta ; fel sem tételezhető az, hogy az államvasutak igazgatósága egy felépitvényt, tehát nagyobb értékű ingóságot vegyen szerződés nélkül; de még annál kevésbbé az, hogy a vételárt kifizesse a nélkül, hogy a megvett tárgyat az állam birtokába és használatába vegve, stb.