Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

49 megfulladás. Az előbbi előidéztethetett vagy akkor, a mikor a néhait, B. általi vonszolása közben, a más két vádlott botütésekkel illette, vagy pedig akkor, midőn a B. által történt vizbelöketés után mindhárman kövekkel dobálták ; az utóbbi azonban előidéztetert az által, hogy a néhai mint már részegsége miatt is önmagával merőben jótehetlen és öntudatlan állapotban levő B. által az esőzés következtében megnőtt patakba belöketett. Vádlottak az ölésre irányzott szándékot mind a vizsgálat, mind a végtárgyalás rendén határozottan tagadják s azt állítják, hogy a néhait csak jól elverni akarták. Vádlottak ezen tagadásával szemben, bár a körülmények első tekintetre határozottan az ölési szándék meglétére mutatnak is, az ölésre irányzott szándékot kétséget kizárólag bebizonyitottnak tekinteni nem lehet. A néhain levő sértések már önmagukban sem olyanok, hogy azokból az ölési szándékra közvetlen és okszerűen következtetni lehessen s még a szakértők által a halál egyik okozójának kijelentett koponyasérelem is maguk a szakértők által sem nyilvánittatik absolute halálosnak, hanem csakis életveszélyesnek és mint ilyen eshetőleg halálosnak, de továbbá az eszközök: karódarab, falapát és kövek sem tartoznak azon eszközök közé, melyeknek használata az élet kioltására irányzott szándékra engedne egyenesen már ez alapon következtetni. A mi pedig végül a néhai vizbe vetését, mely miután a vádlottak között erre nézve való közös egyetértésre a vizsgálat semmi adatot nem nyújt, amúgy is csak egyedül B. Filip terhére volna róható, valamint a mi a vizbe vetés után történt kövekkel való hajgálását illeti, e tekintetben figyelmen kivül nem hagyható vádlottak ittas állapota, P. Gligor vallomásából egyfelül, másfelül pedig az épen vádlottakkal együtt mulatott néhai részeg állapotából teljes biztonsággal lehet ugyanis következtetni azt, hogy vádlottaknak is ez alkalommal minden esetre nagyobb fokú ittas állapotban kellett lenniök. Az ittasságnak magasabb foka, habár a szándékosan cselekvési képességet ki nem is zárja, mindenesetre azon hatással van az emberi elme tehetségére, hogy annak működését ha nem is egészben bénítja meg, de némely tekintetben mégis annyira korlátolttá képes tenni, hogy az illető képtelenné válik, bár tudatos cselekményének horderejét és következményeit minden irányban és végeredményében megfontolni. Ily körülméDöntvénytár, uj folyam. V A